Egy gép gondolkodhat az emberhez hasonlóan? Képes lehet érvelni, tanulni és tervezni? Érzékelheti környezetét, meg tud oldani problémákat, és el tudja érni a célját az előre megtervezett lépéseivel? A válasz minden kérdésre igen, hiszen az Artificial Intelligence (AI), a mesterséges intelligencia (MI) létezik, dolgozik, fejlődik – egyre több területen és módon része a mindennapjainknak. 

A mesterséges intelligencia nem más, mint egy számítógépes rendszer azon képessége, hogy az emberihez hasonló kognitív funkciókat tud utánozni. Érvel, tanul, tervez, gyakorta kreatív és remek problémamegoldó képességekkel bír. Lehetővé teszi, hogy a hardver érzékelje a környezetét, a szoftver pedig feldolgozza mindazt, amit a gép észlel, és elérje célját az előre megtervezett lépéseivel. A számítógép ugyanis nemcsak adatokat fogad, hanem fel is dolgozza azokat, és reagál, reagálhat rájuk. A rendszerek képesek korábbi lépéseik hatásainak elemzésére, viselkedésük bizonyos fokú módosítására, de az önálló munkavégzés sem áll távol tőlük. A mesterségesintelligencia-kutatók azzal, hogy az emberi gondolkodásban megpróbálnak „megfoghatót”, „lefordíthatót” találni, nem kisebb dologra vállalkoznak, mint az általános emberi intelligencia minél pontosabb modellezésére.

 Napjaink digitális forradalmában ezért az MI központi szerepet tölt be. A technológia egyes részletei már több mint fél évszázada működnek, de az igazi áttörést az jelentette, hogy megszülettek a nagyobb teljesítményű, nagyságrendileg több adat feldolgozására képes, új algoritmusokkal dolgozó rendszerek. A „gyenge AI” a legmagasabb mesterségesintelligencia-szint, amit az emberiség máig elért. Bár úgy tűnik, hogy önállóan és valós időben gondolkodik, valójában egyelőre szűkre szabott folyamatokkal és meghatározott keretek között dolgozik. A „gyenge AI” jellemzője, hogy hiányzik belőle a tudatosság és az érzelem.

Az MI egyértelmű pozitívuma – mivel nincsenek biológiai szükségletei –, hogy 0–24 órában elérhető. A mesterséges intelligencia tehát felszabadít – legalábbis az időigényes, monoton feladatok alól –, így az ember csak a lényeges, stratégiailag is fontos feladatokra koncentrálhat.

Az MI egyértelmű pozitívuma – mivel nincsenek biológiai szükségletei –, hogy 0–24 órában elérhető. A mesterséges intelligencia tehát felszabadít – legalábbis az időigényes, monoton feladatok alól –, így az ember csak a lényeges, stratégiailag is fontos feladatokra koncentrálhat.

Az „erős AI” ma még utópia. Ez a szint már azt szabja feltételül, hogy a gép intellektusának fejlettebbnek kellene lennie az emberénél, így nagyon bonyolult problémákat is képes lenne megoldani. Az erős AI már döntéseket is hozna, illetve emberi szintű kreativitással és képzelettel rendelkezne. A következő lépcső pedig a mesterséges szuperintelligencia (ASI), amely az embert is túlszárnyalná.

Az MI működésének alapja, hogy a matematika és a logika segítségével a számítógépes rendszer utánozni képes azt az érvelési eljárást, amelyet az emberek a tanuláskor és a döntéshozatalok során használnak, ráadásul csökkenti a hibázási lehetőségeket is.

Az MI működésének alapja, hogy a matematika és a logika segítségével a számítógépes rendszer utánozni képes azt az érvelési eljárást, amelyet az emberek a tanuláskor és a döntéshozatalok során használnak, ráadásul csökkenti a hibázási lehetőségeket is.