Ma sokszor egyszerűbb kidobni egy eladhatatlan terméket, mint új gazdát keresni neki, miközben a javítással, felújítással és újraértékesítéssel foglalkozó vállalkozásoknak olyan áfaszabályok között kell működniük, amelyeket alapvetően nem a körforgásos gazdaságra találtak ki. Az Európai Bizottság ezen változtatna: szeptemberben konzultációt indított az áfaszabályok átalakításáról. A változás a használt termékektől a felesleges készleteken át a céges autókig számos területet érinthet.

Meghaladni a gyárts-használd-dobd el modellt

A jelenlegi áfaszabályokat jórészt a lineáris, „gyárts–használd–dobd el” gazdaság idején alakították ki. Csakhogy egyre több vállalkozás üzleti modellje épül arra, hogy egy termék életciklusa ne érjen véget az első tulajdonosnál: javítják, felújítják, újraértékesítik vagy más módon visszaforgatják a gazdaságba. Az Európai Bizottság szerint a körforgásos gazdaság nemcsak környezetvédelmi kérdés: az alapanyagfüggőség csökkentésével Európa versenyképességét és gazdasági biztonságát is javíthatja.

Az EU ezért három területen vizsgálja felül az áfaszabályokat. Az első a használt termékek piaca. Ma is létezik különbözeti áfa, amely bizonyos esetekben lehetővé teszi, hogy a kereskedő ne a termék teljes eladási ára, hanem a beszerzési és értékesítési ár közötti árrés után fizesse meg az áfát. A rendszer azonban bonyolult, miközben az elmúlt években a használtautók mellett az elektronikai eszközök, gépek, bútorok vagy ruházati termékek másodlagos piaca is jelentősen fejlődött. Az új szabályozás egyik célja, hogy az áfarendszer jobban támogassa ezeket a körforgásos üzleti modelleket.

Még látványosabb ellentmondásokat rejt az eladatlan árukészlet kezelése. A jelenlegi uniós áfaszabályok alapján bizonyos esetekben adófizetési kötelezettség keletkezhet, ha a vállalkozás a korábban áfalevonással beszerzett, még használható terméket ingyenesen továbbadja, miközben az igazoltan megsemmisített készlet áfakezelése kedvezőbb lehet. Az adórendszer így éppen a körfogásos gazdaság ellenében hat: a megsemmisítés felé terelheti azt a terméket, amelyet egyébként még fel lehetne használni.

Magyarországon árnyaltabb a helyzet. A közcélú adomány bizonyos törvényi feltételek teljesülése esetén nem minősül áfaköteles termékértékesítésnek, így például egy megfelelő szervezetnek, megfelelő célra adott adomány esetében nem feltétlenül áll elő ez a probléma. Azonban az ilyen kedvezményezettek köre túl szűk. Az uniós változtatás ezért a magyar cégek számára is egyszerűbbé teheti azt a döntést, hogy a feleslegessé vált, de használható készletet ne megsemmisítsék, hanem továbbadják vagy újraértékesítsék.

A céges autóhasználat a figyelem középpontjában

A harmadik nagy terület a céges személyautók áfája. Magyarországon személygépkocsi vásárlásakor főszabály szerint nem vonható le az áfa. Bérletnél – ideértve a nyílt végű lízinget is – ugyanakkor a bérleti díj áfájának 50 százaléka tételes útnyilvántartás nélkül is levonható, ha az autót legalább részben adóköteles gazdasági tevékenységre használják. Más tagállamok eltérő rendszereket alkalmaznak: Hollandiában a cég tulajdonában lévő személyautónál a beszerzés, a karbantartás és az üzemeltetés áfája is levonható, ha az autó áfaköteles gazdasági tevékenységet szolgál. Ha az autót magáncélra is használják, nem a beszerzési áfa levonását tiltják meg, hanem a használat alapján utólag korrigálják a levonható áfa-mértéket.

Brüsszel azonban most már azt is vizsgálja, hogy ezek a szabályok mennyire illeszkednek az fenntartható gazdaság kritériumához. Napirendre kerül az elektromos és alacsony kibocsátású céges autók, illetve az új mobilitási modellek, pl. a car-sharing szolgáltatások céges igénybevételének lehetőségét.

Egyelőre nincs eldöntve, milyen új szabályok születnek. A konzultáció november 4-ig tart, az értékelés és a hatásvizsgálat 2027 elejére készülhet el, a Bizottság pedig 2027 második negyedévére tervezi a jogalkotási javaslatot. A vállalkozások és érdekképviseleteik addig közvetlenül is elmondhatják véleményüket az Európai Bizottság nyilvános konzultációjában.

Itt lehet véleményt mondani:
Európai Bizottság – VAT and circular economy konzultáció

Egy vállalkozó általában pontosan tudja, mennyi a cége árbevétele. De vajon azt is tudja, melyik termékén mennyit keres, mennyibe kerül egy új ügyfél megszerzése, meddig finanszírozható biztonságosan a növekedés, vagy hol folyik ki észrevétlenül a pénz a vállalkozásból? Ezekre a nagyon is gyakorlati kérdésekre keresi a választ a nyáron elindult Cégtudat országos képzési program. Az első három állomás Veszprémben, Debrecenben és Sopronban volt, szeptember végétől pedig hat újabb városban várják a vállalkozókat.

Egy jó szakemberből nem feltétlenül lesz jó vállalkozó. Lehet valaki kiváló mérnök, informatikus, kereskedő vagy vendéglátós, ettől még nem biztos, hogy pontosan tudja, mennyit keres egy-egy termékén, jól áraz-e, mikor érdemes hitelt felvennie, vagy valóban megtérül-e az a pénz, amit marketingre költ.

Pedig ahogy nő egy vállalkozás, ezek a kérdések egyre fontosabbá válnak. A Cégtudat alapgondolata egyszerű: egy vállalkozás sikeréhez ma már kevés, ha a tulajdonos jól ért ahhoz a szakmához, amelyre a cégét felépítette. Egy ponton túl már nem elég a tulajdonos megérzése és az sem, hogy „eddig is működött”. Értenie kell a számokhoz, tudnia kell tervezni, mérnie kell a marketingje eredményét, ismernie kell a finanszírozási lehetőségeit, és egyre kevésbé kerülheti meg a mesterséges intelligencia használatát sem.

Erre az alapgondolatra épül a Cégtudat, a Garantiqa Hitelgarancia Zrt. által is támogatott Vállalkozásfejlesztési és Pénzügyi Szemléletformálási Alapítvány és a STRT Akadémia országos képzési programja, amely az MKIK és a VOSZ támogatásával indult el. A cél kifejezetten gyakorlati: olyan pénzügyi, vezetői és üzletfejlesztési tudást adni a kis- és középvállalkozásoknak, amelyet a cégvezetők a saját vállalkozásukban is használni tudnak.

Nem mindegy, hogy mekkora a bevétel – és mennyi marad belőle

A tízállomásos országjárás júliusban Veszprémben indult. A Pannon Egyetemen tartott első rendezvényre 160 vállalkozó, cégvezető, startupper és gazdasági szakember érkezett, ráadásul az ország több vármegyéjéből. A roadshow Debrecenben folytatódott, a szeptemberi soproni képzési nappal pedig az első három állomás résztvevőinek száma már meghaladta a 300-at.

A program szakmai vezetője Balogh Petya, a STRT Holding alapító-vezérigazgatója, befektető és több mint száz startup mentora. A szakember saját vállalkozói történetéből, sikereiből és hibáiból is hoz példákat arra, miért kell vállalkozóként is folyamatosan tanulni. A digitalizáció, a mesterséges intelligencia és a gyorsan változó piac olyan alkalmazkodást követel, amelyhez már nem feltétlenül elég a korábbi évek rutinja.

A Cégtudat ezért nem motivációs előadássorozat. A résztvevők többek között a pénzügyi tervezéssel, a vállalkozás eredményességének mérésével, a finanszírozással, a marketing hatékonyságával és a mesterséges intelligencia üzleti alkalmazásával foglalkoznak.

A marketingnél például nem az az igazán érdekes kérdés, hogy hányan láttak egy Facebook-posztot, hanem az, hogy mennyibe került megszerezni egy új ügyfelet, és mennyi pénzt hoz ez az ügyfél a vállalkozásnak. A finanszírozásnál pedig nem az, hogy a cég mindenáron hitelt kapjon, hanem hogy tudja, mikor érdemes külső forrást bevonni, és milyen célra érdemes felhasználni.

Az egész napos képzés a vállalkozás különböző területeit ugyanabból a szempontból vizsgálja: hogyan lehet a működés tudatosabb, mérhetőbb és végső soron eredményesebb? A cél, hogy a résztvevők olyan módszerekkel és eszközökkel menjenek haza, amelyeket akár másnap használni tudnak a saját cégükben.

Diagnózis a saját cégről

A képzés egyik legérdekesebb eleme a tíz modulból álló Értékteremtési Cégdiagnózis. Ennek lényege, hogy a résztvevő ne általános jó tanácsokkal menjen haza, hanem a saját vállalkozásáról kapjon képet: hol tart, mely területeken működik jól, és hol van olyan elakadás vagy tartalék, amellyel érdemes foglalkoznia.

Ez azért is fontos, mert egy növekvő vállalkozásban könnyű összekeverni a forgalmat a nyereségességgel. Attól, hogy több a megrendelés, még nem biztos, hogy arányosan több pénz marad a kasszában. Sőt, a növekedés akár finanszírozási problémát is okozhat, ha a kiadásokat hamarabb kell kifizetni, mint ahogy a vevőktől beérkezik a pénz.

Balogh Petya ennél is tovább megy: egy vállalkozás növekedésének korlátja sokszor maga a vezető. Lehet egy döntés, változtatás vagy szervezeti lépés, amelyet még nem mert vagy nem tudott megtenni.

A mesterséges intelligencia, a digitalizáció és a gyorsan változó piac miatt ma már az sem feltétlenül működik, ami öt vagy tíz évvel ezelőtt sikeressé tett egy vállalkozást. A startupper szerint ezért érdemes azt is figyelni, mi történik az adott iparágban Nyugat-Európában: ami ott ma zajlik, könnyen lehet, hogy néhány év múlva már a magyar vállalkozások mindennapjait alakítja.

Szeptember végétől felpörög az országjárás

A nyári veszprémi, debreceni és az őszt nyitó soproni állomás után szeptember végétől sűrűsödik a program. Szeptember 28-án Kecskeméten folytatódik a Cégtudat, majd október 1-jén Salgótarjánban, október 6-án Nagykanizsán, október 7-én Kaposváron, október 9-én Pécsett, október 14-én pedig Budapesten várják a vállalkozókat.

A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Az aktuális helyszínek és a jelentkezés a Cégtudat.hu programoldalán érhető el. Érdemes azonban nemcsak a következő állomás miatt felkeresni az oldalt: a Cégtudat.hu-n egyre több olyan gyakorlati tartalom és tudásanyag jelenik meg, amely a képzési napokon kívül is segíthet jobban átlátni és tudatosabban működtetni egy vállalkozást.

Egy nap alatt természetesen senkiből nem lesz jobb vállalkozó. De arra elég lehet, hogy utána más szemmel nézzen rá a saját cégére – és pontosabban tudja, hol marad benne pénz, és hol folyik ki belőle.

Komoly üzleti kockázattá válhat az utódlás a hazai családi vállalkozásoknál – mutat rá az EY második alkalommal elkészített Vállalkozói Barométer kutatása. Kelet-Közép- és Dél-Európa 16 országát lefedő, több mint 1000 vállalkozó megkérdezésével készült felmérésben 173 magyar válaszadó vett részt. Az elemzés szerint sokan még mindig csak beszélnek a generációváltásról, de nem tesznek érdemi lépéseket a felkészülés érdekében.

Az elmúlt egy évben látványosan, 43-ról 27 százalékra csökkent azoknak a tulajdonosoknak az aránya Magyarországon, akik hallani sem akarnak arról, hogy egyszer átadják a stafétát a vállalkozás élén. Ezzel párhuzamosan a kilépés tervezett ideje is kitolódott: a válaszadók 30 százaléka csak tíz év múlva tartja ezt reálisnak, a következő négy évben mindössze 20 százalékuk valószínűsíti, hogy visszavonul a tulajdonosi körből, míg 27 százalékuk egyáltalán nem rendelkezik utódlási tervvel. A hazánkban tapasztalható hosszú távú szemlélet a következő években várhatóan visszafogja a tranzakciós aktivitást, a tőke új növekedési lehetőségekbe történő átforgatását és ezáltal a gazdasági növekedés lendületét.

Amennyiben sor kerülne a tulajdonosváltásra, a magyar vállalkozók leginkább a családon belül örökítenék tovább (43%) vagy egy másik cégnek adnák el (41%) a társaságot. A pénzügyi befektetők és a tőkepiac ugyanakkor a régiós szinthez képest jóval kevésbé jelennek meg számukra reális alternatívaként. A hazai válaszadók mindössze tizede fontolná meg, hogy egy befektetési alapnak értékesítse a vállalkozását, a tőzsdei bevezetésben pedig csupán töredékük lát lehetőséget. Ez Magyarországot a kontroll-orientált piacok közé pozícionálja, szemben a régióval, ahol a pénzügyi exit-megoldások iránt nagyobb a nyitottság.

„Egy vállalkozás sikeres átadása nem egy egyszerű döntés, hanem többéves stratégiai folyamat eredménye. A kutatásból is az látszik, hogy a tulajdonosváltás lehetősége egyre inkább bekerül a hazai döntéshozók gondolkodásába, a konkrét lépés azonban sok esetben még távoli kérdés marad. Pedig akár családon belüli utódlásról, akár értékesítésről van szó, a megfelelő vezetői struktúra, a transzparens működés és az alapítótól kevésbé függő szervezet kialakítása hosszú időt vehet igénybe. Minél korábban kezdődik meg ez a felkészülés, annál több lehetőség marad a jelenlegi tulajdonosok kezében arra, hogy a saját feltételeik szerint alakítsák a cégük jövőjét” – hangsúlyozta Horváth Csaba, az EY-Parthenon partnere.

Ennek ellenére az érdekeltek felkészültsége jelentősen elmarad attól, amit a tulajdonosváltás összetettsége indokolna. A magyar családi vállalkozások harmadánál az utódlás egyelőre csak informális családi beszélgetésekben jelenik meg, és közel ugyanennyien még egyáltalán nem foglalkoztak a kérdéssel. Hivatalos utódlási tervvel mindössze a megkérdezett vállalkozások 14 százaléka rendelkezik.

A régió egészéhez hasonlóan Magyarországon is a családi és üzleti érdekek összehangolása jelenti a legnagyobb kihívást. A nagyvállalatokkal szemben ezeknek a cégeknek komoly problémát tud okozni az utódlástervezés és a generációváltás, valamint a vezetői szerepek elosztásakor kialakuló feszültségek. A válaszadók közel harmada számolt be arról, hogy a családon belüli konfliktusok érdemben befolyásolják a vállalkozás működését. Emellett minden negyedik megkérdezett aggódik a családi hírnév megóvása miatt.

Az elmúlt hetekben több olyan nemzetközi incidens is napvilágra került, amelyekben fejlett mesterségesintelligencia-ügynökök önállóan hajtottak végre kibertámadási vagy -támadásszerű műveleteket, illetve emberi megtévesztést alkalmaztak informatikai rendszerekhez való hozzáférés megszerzésére. Ezek az esetek jól illusztrálják azt a trendet, amelyre a KPMG Cyber Intelligence – MDR elemzése is felhívja a figyelmet: a vállalatoknak fel kell készülniük az autonóm kibertámadások korszakára.

A KPMG jelentésében az Anthropic által fejlesztett Claude Mythos nevű AI-modellt vizsgálta, amelyhez egyelőre egy szűk körű program keretében kizárólag kritikus infrastruktúrák vagy kulcsfontosságú szoftverek védelmével foglalkozó cégek férnek hozzá, mint például az AWS, az Apple, a Google, vagy a Microsoft.

A modell legfontosabb újdonsága nem az, hogy „okosabb" elődeinél, hanem hogy rendkívüli hatékonysággal képes programkódokat elemezni, gyenge pontokat azonosítani, majd azokat működő támadási eszközökké alakítani. Olyan feladatokat hajt végre önállóan, amelyek korábban többnapos vagy akár többhetes munkát igényeltek. Ennek köszönhetően a mesterséges intelligencia egyszerre akár több száz rendszer elemzését is képes párhuzamosan elvégezni.

A dokumentumban ismertetett példák szerint a Claude Mythos egyebek mellett egy 27 éve rejtve maradt OpenBSD-hibát, súlyos FreeBSD-sérülékenységet, valamint egy több mint másfél évtizede jelen lévő FFmpeg-sebezhetőséget is azonosított. Az Anthropic szerint a modell több ezer korábban ismeretlen gyenge pontot talált a legfontosabb webböngészőkben is, a Firefox esetében például 181 működő biztonsági rést azonosított.

A KPMG elemzése szerint ez minőségi ugrást jelent a korábbi modellekhez képest. Míg azok elsősorban egy-egy részfeladatban támogatták a szakembereket, a Mythos képes teljes támadási szimulációkat önállóan végig vinni. A brit AI Security Institute (AISI) független vizsgálatai során a rendszer több esetben autonóm, megtévesztő és a kitűzött célok érdekében adaptív viselkedést mutatott, amelyben a kijelölt feladatkörén túllépve önálló támadási láncokat épített fel, külső rendszerekbe próbált bejutni, illetve emberi megtévesztésre épülő módszereket alkalmazott. Bár ezek többsége ellenőrzött környezetben történt, jól mutatják, hogy az autonóm támadási képességek már nem elméleti lehetőséget jelentenek.

A KPMG szerint a következő 6-18 hónapban más szereplők is hasonló képességű modellekhez jutnak majd hozzá. Ez alapjaiban változtatja meg a védekezés időkereteit is: míg korábban egy szoftverfrissítés megjelenése és az arra épülő támadások között gyakran hetek teltek el, a jövőben ez az időablak akár 72 órára is szűkülhet.

A jelentés szerint a vállalatoknak fel kell gyorsítaniuk a javítások telepítését, pontos eszközleltárt kell fenntartaniuk, meg kell erősíteniük a naplózást, a többfaktoros hitelesítést és a jogosultságkezelést. Miközben egyre nagyobb szerepet kapnak a viselkedéselemzésen alapuló, automatizált EDR- és XDR-megoldások is. A dokumentum hangsúlyozza: a kiberbiztonság alapelvei nem változnak meg, azonban azok végrehajtásának sebessége kritikus versenytényezővé válik. Az MI-alapú támadások tempóját ugyanis csak hasonlóan gyors, automatizált védelemmel lehet ellensúlyozni.

A KPMG szerint a Claude Mythos megjelenése nem egyszeri technológiai mérföldkő, hanem egy szélesebb technológiai átalakulás első jele, egy új működési korszak kezdete. A vállalatoknak már most érdemes felkészülniük arra, hogy a következő 1-2 évben a mesterséges intelligencia által támogatott kibertámadások szélesebb körben is elérhetővé válnak, és ezzel párhuzamosan a gyors, automatizált védekezés válik a szervezetek egyik legfontosabb kiberbiztonsági képességévé.

Egy vállalat vezetése gyakran abból indul ki, hogy a dolgozók mind ugyanazokból az alapinformációkból dolgoznak. A valóságban azonban már egy épületen belül is elakadhat vagy torzulhat egy üzenet, több telephely, eltérő műszakok és nagyszámú fizikai dolgozó esetén pedig könnyen párhuzamos valóságok alakulhatnak ki.

A központban megszületik egy döntés, kimegy az e-mail, felkerül az intranetre, a vezetők megkapják a tájékoztatást. Az ügyvezető úgy gondolja, hogy a kommunikáció megtörtént. Egy távolabbi telephelyen viszont a dolgozók egy része nem használ céges e-mailt, mások csak később találkoznak az információval, vagy egy középvezetőn keresztül, már értelmezve hallják azt. Mire az üzenet eljut ahhoz, akinek adott esetben végre kell hajtania a döntést, nem biztos, hogy ugyanazt jelenti, mint a kiindulóponton.

"A jelenséggel már tudományos módszerekkel is foglalkoztak, mi házon belül csak telephelyi információs résnek hívjuk. Valamit közölni és végrehajtatni nem ugyanaz. A kommunikáció akkor ér célba, amikor az információ valóban, torzítás nélkül eljutott azokhoz, akiknek az alapján cselekedniük kell” – mondta Czinger Erik, a belső kommunikációs hálózatokkal foglalkozó MUNIPOLIS magyarországi vezetője. A soros információátadást („A” elmondja „B”-nek, B továbbadja „C”-nek stb.) vizsgáló kommunikációpszichológiai kísérletek szerint néhány egymást követő szóbeli továbbadás után az eredeti részletek jelentős része eltűnik. Az üzenet ráadásul nem egyszerűen rövidül: egyes elemek kiesnek, mások hangsúlyosabbá válnak, a közvetítők pedig saját értelmezésük szerint alakítják tovább.

Vállalati környezetben ez könnyen felismerhető. A felsővezető elmondja a döntést a telephelyvezetőnek, ő a középvezetőnek, az a műszak- vagy brigádvezetőnek, végül tőle hallja meg a dolgozó. Ha nincs közvetlen információforrás és visszacsatolás, minden újabb közvetítő egy újabb pont, ahol az üzenet rövidülhet, módosulhat vagy félreérthetővé válhat. A földrajzi távolság, az eltérő műszakok és a személyes kapcsolatok hiánya ezt csak rontja.

„Nem a vezetői kommunikációt kell kiváltani, a személyes magyarázat, értelmezési keret fontos. De az alapinformációnak minden érintetthez közvetlenül, azonos tartalommal kell eljutnia. Így a vezető nem hírvivő, hanem segít értelmezni, amit a munkatárs is közvetlen forrásból ismer”
– fogalmazott Czinger Erik.

A probléma azért is nehezen észrevehető, mert kívülről gyakran nem kommunikációs hibának látszik. A központ szerint az új eljárást mindenki ismeri, miközben az egyik telephely már alkalmazza, a másik még a régi gyakorlat szerint dolgozik. A HR úgy tudja, hogy mindenki megkapta a tájékoztatást, az éjszakai műszak viszont csak a kollégáktól hallott róla. Ebből nagyon hamar kialakul a tipikus kudarchelyzet, amiben minden fél a másikat hibáztatja. Több telephely esetén ez már nemcsak kommunikációs kényelmetlenség. Egy műszakrend, munkavédelmi előírás, karbantartás, logisztikai változás vagy HR-döntés esetében az eltérő információ gyorsan működési problémává válhat.

A megoldás egyértelműen a közvetlenebb és ellenőrizhetőbb kommunikáció. Egy jól működő rendszerben látszik, ki kapta meg az információt, mikor kapta meg, elolvasta-e, illetve a címzetteknek van lehetősége visszajelezni, ha valami nem egyértelmű.

„Nem azt kell tudni, hogy kiküldtünk-e egy üzenetet, hanem azt, hogy elértük-e vele azokat, akiknek tudniuk kell róla. Többtelephelyes cégeknél ezen múlhat, hogy a vállalat valóban egy szervezetként működik-e, vagy csak ugyanaz a logó van több, egymástól egyre távolabb kerülő gyár kapuján" – tette hozzá Czinger Erik. A különbség akár pénzben is mérhető, de a hierarchia alján álló munkatársakat kérdezve azonnal, egyértelműen kiderül, mennyire működik egy cég belső kommunikációja.

A vállalati forgalom nő, vele együtt azonban egyre több pénz ragad bent a cégek közötti követelésekben. Az OPTEN adatai szerint az országos átlagok mögött jelentős különbségek húzódnak, így egyre fontosabbá válik, hogy a vállalkozások pontosan tudják, kivel üzletelnek.

A magyar aktív vállalati szektor összesített nettó árbevétele 2025-ben megközelítette a 184 ezer milliárd forintot, 3,5 százalékkal meghaladva az egy évvel korábbit. A nagyobb forgalom természetes velejárója a követelések emelkedése is: a vállalkozások követelésállománya egyetlen év alatt 4,5 százalékkal, közel 37 ezer milliárd forintra nőtt. Ezzel párhuzamosan a kötelezettségek összege is emelkedett, 3,9 százalékkal.

Önmagában egyik folyamat sem rendkívüli. Ha több pénz mozog a vállalkozások között, nagyobb összeg jelenhet meg követelésként és kötelezettségként is. A valódi kérdés az, hogy kinél van a követelés, és mennyi idő alatt lesz belőle pénz.

Az országos átlag azonban nagyon eltérő vállalati helyzeteket takar

Országosan a követelések átlagos forgási ideje 2025-ben 73 nap volt, lényegében változatlanul az elmúlt évekhez képest. A méretkategóriák mögé nézve azonban egészen más kép rajzolódik ki. Az 1 milliárd forint feletti árbevételű vállalkozásoknál mindössze két hónap a követelések forgási ideje – egyedül ez a csoport teljesít az országos átlag alatt.

Az 500 millió és 1 milliárd forint közötti cégeknél már több mint három hónapos, míg a 10–100 milliós kategóriában fél évet is meghaladó követelésforgási idővel számolhatunk. A 10 millió forint alatti árbevételű cégeknél azonban még az egy év is kevés: átlagosan 460 nap a követelések forgási ideje, ráadásul ez a 2024-es 434 naphoz képest is további romlást jelent.

A legkisebb vállalkozások esetében ráadásul nem csak a követelések lassú forgása figyelmeztető. A kategória összesített saját tőkéje 2025-ben negatív volt, miközben kötelezettségeik értéke csaknem elérte a teljes eszközállományuk értékét. Ebben a vállalati körben tehát egyszerre jelenik meg a rendkívül hosszú követelésforgási idő, a magas eladósodottság és a negatív saját tőke.

A kockázat egyre szélesebb vállalati kört érint

A kedvezőtlen pénzügyi jelek ugyanakkor korántsem csak a legkisebb vállalkozásoknál láthatók. A negatív saját tőkével rendelkező aktív cégek száma a 2022-es közel 25 ezerről 2025-re megközelítette a 29 ezret. Igaz, a probléma erősen koncentrálódik a legkisebbek körében: a negatív saját tőkével rendelkező vállalkozások közel fele, 45,5 százaléka a 10 millió forint alatti árbevételi kategóriába tartozik.

A követelések alakulása azonban ennél jóval szélesebb vállalati kört érint. 2025-ben az összes aktív vállalkozás 26,7 százalékánál – közel 87 ezer cégnél –, vagyis több mint minden negyedik vállalkozás esetében a követelések forgási ideje az országos átlag több mint kétszerese volt.

Az országos 73 napos átlagnál hosszabb követelésforgási idő pedig már a cégek 36,5 százalékát érinti, szemben a 2022-es 32,9 százalékkal. Vagyis nemcsak a szélsőséges esetek száma jelentős: egyre szélesebb az a vállalati kör is, ahol az országos átlagnál lassabban forognak a követelések.

„Az árbevétel növekedése önmagában pozitív folyamat, de üzleti partnerként fontos kérdés, hogy mennyi idő alatt juthatunk a bevételeinkhez. Az országos átlagok mögött nagyon eltérő vállalati helyzetek vannak, miközben egy üzleti kapcsolatban végül nem az átlag fizeti ki a számlát, hanem a konkrét partner” – mondta Alföldi Csaba, az OPTEN céginformációs szakértője.

A KAVOSZ Zrt. által koordinált Széchenyi Kártya Program három hitelkonstrukciója immár a Garantiqa InvestEU Garanciaprogram keretében nyújtott kezességvállalással is elérhető a hazai kis- és középvállalkozások számára. A Garantiqa InvestEU Garanciaprogram az Európai Unió támogatásával az InvestEU Alap keretében valósul meg, célja elsősorban a magasabb kockázatú vagy megfelelő biztosítékkal nem rendelkező kis- és középvállalkozások finanszírozáshoz jutásának megkönnyítése, ezáltal termelékenységük és versenyképességük erősítése.

2026. július végétől a magyar kis- és középvállalkozások a Garantiqa Hitelgarancia Zrt. InvestEU Garanciaprogramhoz kapcsolódó készfizető kezességvállalása mellett is igényelhetik a Széchenyi Kártya Program egyes konstrukcióit. A Garantiqa InvestEU Garanciaprogram keretében nyújtott kezességvállalás szélesebb vállalkozói kör számára teszi elérhetővé a Széchenyi Kártya Program Széchenyi Kártya Folyószámlahitel MAX+, a Széchenyi Likviditási Hitel MAX+ és a Széchenyi Beruházási Hitel MAX+ konstrukcióit a standardnál rugalmasabb igénybevételi feltételek mellett. A Széchenyi Kártya Programban immár több mint 20 éve finanszírozó partnerként résztvevő Erste Bank, valamint a K&H Bank az elsők között tette elérhetővé a Garantiqa InvestEU Garanciaprogram keretében történő készfizető kezesség igénylését.

Az említett garantőri készfizető kezességvállalás tovább bővíti a finanszírozási lehetőségeket is, miközben az InvestEU kezességvállalás nem csökkenti a vállalkozások rendelkezésére álló de minimis keretét. A Széchenyi Kártya Folyószámlahitel MAX+ és a Széchenyi Likviditási Hitel MAX+ konstrukciók esetében például kedvezőbbé válnak az igényelhető hitelösszeg meghatározására vonatkozó keretszabályok, míg a Széchenyi Beruházási Hitel MAX+ esetében a maximális elérhető hitelösszeg akár 1 milliárd forint is lehet, illetve a finanszírozáshoz jutás megkönnyítése érdekében a hitelkonstrukciók akár természetes személy kezességvállalása vagy dologi biztosíték nélkül is elérhetőek lehetnek.

„A Széchenyi Kártya Program egyik legfontosabb feladata, hogy minél több életképes magyar vállalkozás számára teremtsen valódi finanszírozási lehetőséget. A Garantiqa InvestEU Garanciaprogram bevonásával olyan vállalkozások előtt is szélesebbre nyílhat ez a lehetőség, amelyek finanszírozását eddig a biztosítéki vagy egyéb feltételek korlátozták. A Széchenyi Kártya Programhoz támogatásokat biztosító Gazdasági és Energetikai Minisztériummal, a garantőrintézményekkel, illetve finanszírozó pénzügyi intézményi partnereinkkel közösen azon dolgozunk, hogy a Széchenyi Kártya Program a lehető legtöbb hazai kkv növekedését és beruházását tudja támogatni.” – nyilatkozta Végh Richárd, a KAVOSZ Zrt. vezérigazgatója.

A Garantiqa InvestEU kezességvállalási lehetőségét kínáló hitelintézetek köre folyamatosan bővül, az aktuális banki lista a KAVOSZ Zrt. honlapján érhető el.

Részletek: www.kavosz.hu

Magyarországon is új korszakot hoz az Európai Unió bértranszparencia-szabályozása, amely minden eddiginél átláthatóbbá teszi a vállalati javadalmazást: a munkavállalók ezentúl joggal kérhetik ki munkáltatójuktól az azonos értékű munkát végzők átlagos bérét. A WHC szakértői arra figyelmeztetnek, hogy az új irányelv nemcsak a bértárgyalások dinamikáját változtatja meg, de komoly adminisztrációs és kulturális felkészülést is megkövetel a hazai cégektől.

Évek óta ugyanaz a helyzet sok munkahelyen: a fizetésemelési beszélgetés során a munkavállaló legfeljebb sejti, hogy alul- vagy túlfizetett-e, miközben a munkáltató sokkal több információ birtokában ül az asztalnál. Az Európai Unió bértranszparencia-irányelve ezen változtathat, hiszen várhatóan a hamarosan Magyarországon is olyan szabályok lépnek életbe, amelyek jelentősen átalakítják a bértárgyalások alapjait.

A bértranszparenciáról szóló 2023/970 EU irányelv célja a nemek közötti bérkülönbség csökkentése és az „egyenlő értékű munkáért egyenlő bér” elvének érvényesítése. Ezáltal elvárja a vállalatoktól, hogy objektív és indokolható döntéseket hozzanak a javadalmazásról, és rendszeres riportálást végezzenek a bérkülönbségekről. A tagállamoknak hivatalosan 2026. június 7-ig kellett volna átültetniük saját jogrendjükbe a jogszabályt, azonban már több tagállam is bejelentette, hogy későbbi (jellemzően 2027. január 1-jei) határidővel vállalják az irányelvet.

A magyar jogszabály kialakítása folyamatban van, de a WHC szakértői hangsúlyozzák, a szervezetek már most el tudják kezdeni a felkészülést az EU-s direktíva alapján, ezért összegyűjtötték, mire számíthatnak a munkavállalók, a munkáltatók és hogyan változhat például a fizetésemelési tárgyalások dinamikája.

Már nem vakon indul a bértárgyalás

A legtöbb fizetésemelési egyeztetés egyik legnagyobb problémája, hogy a munkavállaló nem tudja, valójában hol helyezkedik el a cég bérrendszerében. Könnyen előfordulhat, hogy valaki évek óta ugyanabban a munkakörben dolgozik, miközben új belépők magasabb fizetéssel érkeznek, vagy a piaci bérek időközben jelentősen emelkedtek.

A munkavállalók sokkal több információ birtokában ülhetnek le tárgyalni. Ez kiegyensúlyozottabb párbeszédet eredményezhet, ahol a bérezés egyre inkább átlátható szabályokon, munkaköri értéken és teljesítményen alapul, nem pedig azon, hogy ki mennyire tud jól alkudni. A bértranszparencia így nem csupán új jogokat adhat a dolgozóknak, hanem a fizetésemelési beszélgetések szemléletét is alapjaiban változtathatja meg.

Akkor végre megtudom, mennyit keres a kollégám?

Ez az egyik leggyakoribb félreértés, ugyanis az új szabályozás nem teszi nyilvánossá az egyéni fizetéseket. A munkavállalók nem azt tudhatják meg, hogy egy konkrét kolléga mennyit keres, hanem azt kérhetik ki, hogy a velük azonos értékű munkát végző munkatársak átlagosan milyen díjazásban részesülnek, nemenkénti bontásban. Ez elegendő lehet annak megítéléséhez, hogy valaki indokolatlanul lemaradt-e a hasonló munkakörben dolgozókhoz képest,

Több adat, de nem automatikus fizetésemelés

A bértranszparencia nem jelenti azt, hogy bárki automatikusan magasabb fizetést kap. A szabályozás célja az, hogy a bérezési döntések átláthatóbbak és objektívebbek legyenek, valamint könnyebben kiszűrhetők legyenek az indokolatlan különbségek. Ha egy vállalatnál az azonos értékű munkakörökön belül a nemek közötti bérkülönbség meghaladja az 5 százalékot, és ezt nem lehet objektív okokkal alátámasztani, a munkáltatónak vizsgálatot kell lefolytatnia és intézkedéseket kell kidolgoznia.

Mikor kell a cégeknek jelentést készíteniük?

Emellett nemcsak házon belül lesz kötelezettsége a cégeknek, de jelentést is kell tenniük, hogyan alkalmazzák az irányelv kitételeit. A bértranszparencia-jelentési kötelezettség a vállalat méretétől függ, és mindig a határidőt megelőző tárgyévről készül a riport. Az első ilyen adatszolgáltatást 2027-ben kell megtenniük a vállalatoknak, akik 150 fő feletti létszámmal rendelkeznek, míg a 100 fő feletti vállalatoknak 2031-től terheli ez a kötelezettség. A 100 fő alatti vállalkozásoknak nem kell ilyen jelentést készíteniük, azonban a bértranszparenciára vonatkozó alapvető szabályokat nekik is alkalmazniuk kell.

Ezen felül érdemes a házon belüli „jelentésre” is készülniük a vállalatoknak, köztük a javadalmazási rendszer logikájának bemutatására, a konzisztens, többcsatornás kommunikáció kialakítására a bértranszparenciával kapcsolatos információk átadása során, valamint a vezetők felkészítésére a bérrel kapcsolatos párbeszédeknél, hogy egységes szemlélettel és azonos tudással tudjanak válaszolni az esetleges munkavállalói kérdésekre.

A felsorolt kötelezettségek az Európai Uniós irányelv, a magyar jogszabály megjelenéséig ez egy felkészülési iránymutatót biztosít mind a munkavállalóknak, mind a munkáltatóknak.

Több mint százezer hallgató kezdheti meg felsőoktatási tanulmányait idén ősszel, miután július végén kihirdették a felvételi ponthatárokat. A szakválasztás azonban nemcsak a következő éveket, hanem a diploma megszerzése utáni elhelyezkedési lehetőségeket is meghatározza. A Profession.hu adatai szerint jelentős különbségek láthatók az egyes pályakezdői szakterületek versenyhelyzetében. Míg a marketing, média és PR területén átlagosan több mint száz jelentkező juthat egy frissdiplomásoknak meghirdetett állásra, addig a mérnöki pozícióknál ez a szám átlagosan húsz körül alakulhat.

Idén rendkívül magas volt a felsőoktatás iránti érdeklődés: 140 427-en jelentkeztek egyetemi vagy főiskolai képzésekre. Eközben a Profession.hu adatai szerint 2026 első félévében a pályakezdő diplomásoknak meghirdetett állások száma 7,2 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest. A munkaerőpiaci mérséklődés azonban nem érintette egyformán az egyes területeket: a vállalatok továbbra is intenzíven keresik a munkavállalókat azokban a szakmákban, ahol tartós a szakemberhiány.

Egyszerre van szakemberhiány és túljelentkezés a frissdiplomás álláspiacon

A helyzet ellentmondásosnak tűnik, mégis ezt mutatják a számok: a piacon egyszerre van túlkínálat és markáns szakemberhiány. Az egyes szakterületek között pedig különösen nagy eltérések alakultak ki.

A legnagyobb verseny a marketing, média és PR területén figyelhető meg, ahol átlagosan száz feletti jelentkező juthat egy pályakezdő állásra. Az adminisztrációs és asszisztensi pozíciókban ez az érték megközelítheti a százat, az ügyfél- és vevőszolgálati munkakörökben nyolcvan, míg a HR- és munkaügyi területen hetven körüli, a jogi pozícióknál pedig átlagosan hatvan feletti jelentkezés érkezhet egy-egy meghirdetett frissdiplomás állásra.

A másik oldalon azok a területek állnak, ahol a munkáltatók továbbra is nehezebben találnak megfelelő munkaerő-utánpótlást. A pályakezdő mérnöki, egészségügyi és gyógyszeripari, valamint gyártási-termelési munkakörökre átlagosan húsz jelentkező jut megközelítőleg.

A mérnöki diploma továbbra is az egyik legjobb belépő a munkaerőpiacra

A hazai piacvezető állásportálon a diplomás pályakezdők számára meghirdetett pozíciók közül a legtöbb a pénzügy és könyvelés, a mérnöki, a banki és biztosítási, a gyártási-termelési, valamint az egészségügyi területeken érhető el. Az elhelyezkedési esélyeket azonban nemcsak a pozíciók száma, hanem az állásra jutó jelentkezők száma is meghatározza.

Ebből a szempontból különösen kedvező helyzetben vannak a mérnöki, az egészségügyi, valamint a gyártási és termelési végzettséggel rendelkező pályakezdők. Ezeken a területeken egyszerre magas a vállalatok munkaerőigénye és alacsonyabb a jelentkezők száma.

A kezdő fizetések tekintetében az előző évekhez hasonlóan továbbra is az informatikai, programozás-fejlesztési, mérnöki és gyártási munkakörök kínálják a legkedvezőbb lehetőségeket, ahol nettó 500–600 ezer forintos átlagos kezdő bérek jellemzőek országos viszonylatban.

 „A pályaválasztásnál érdemes az egyéni érdeklődés mellett azt is mérlegelni, hogy az egyes pályák milyen munkaerőpiaci lehetőségeket kínálnak, jelenleg ugyanis jelentős különbségek láthatók a diploma utáni elhelyezkedési esélyekben. A mérnöki pálya például különösen kedvező helyzetben van, hiszen itt egyszerre magas a munkáltatói kereslet, alacsonyabb a verseny a jelentkezők között, és a kezdő fizetések is a legversenyképesebbek közé tartoznak.” – fogalmazta meg Tüzes Imre, a Profession.hu kereskedelmi igazgatója.

Nem kizárólag a választott képzés határozza meg ugyanakkor a pályakezdők későbbi sikerességét. A diploma mellett egyre nagyobb szerepet kapnak azok a készségek és tapasztalatok is, amelyekkel a hallgatók már az egyetemi éveik alatt kitűnhetnek a többi jelentkezőtő közül.

„A hallgatók a választott szakterülettől függetlenül sokat tehetnek későbbi munkaerőpiaci pozíciójuk erősítéséért. Érdemes már az első egyetemi évektől tudatosan fejleszteniük a vállalatok által kiemelten keresett készségeket, például a kommunikációt, a problémamegoldást, a nyelvtudást, valamint a digitális és AI-eszközök használatát. Sokat számít a korai gyakorlati tapasztalat is, amelyet diákmunkán, gyakornoki programon, egyetemi projekten vagy önkéntes tevékenységen keresztül is megszerezhetnek.”- tette hozzá a kereskedelmi igazgató.

***

Az elemzés a Profession.hu 2025. január–június és 2026. január–június közötti, felsőfokú végzettséget igénylő pályakezdő álláshirdetéseinek és az azokra érkezett jelentkezések adatain alapul. A kezdő fizetések megállapítása a munkáltatók által megadott bérajánlatok és a jelentkezők bérigényei alapján készült.

„A magyar turizmus rengeteget fejlődött, lapogassuk meg egymás vállát... Ugyanakkor számos kitörési pont van még, amiket ki lehet, sőt ki kell aknázni” – többek között erről is beszélt lapunknak Kiss Róbert Richard turisztikai szakértő, akivel tételesen vettük át, mire lehet számítani a nyári főszezonban. Akkor is, ha külföldre, akkor is, ha belföldön indul útnak az átlagos magyar család.

Az iráni háború jelentősen kihat a turizmusra is, elég csak a légi közlekedési bizonytalanságokra gondolni. Covid-szerű időket élünk?

Akkoriban a belföldi utazás vált trendivé, és ez a járványkorlátozások lecsengésével is megmaradt. Kiderült, hogy itthon is vannak menő helyek, divatossá váltak a korábban eldugottnak számított országrészek. Most ekkora változás nem várható, hiszen a közel-keleti térséget leszámítva nyugodtan lehet külföldre repülni, tengerparti vakációt szervezni. De biztos, hogy átrendeződik a piac. Nemcsak a dubaji utak maradnak el, hanem az egzotikusnak számító desztinációk is, hiszen azokra a helyekre jellemzően csak közel-keleti átszállással lehet eljutni. Lényegében három nagy légitársaság uralja ezt a piacot, és nagy kérdés, hogy ők mikor tudnak megint rendes menetrend szerint működni. De rizikós helyzetben van Ciprus és Törökország is, amelyek valamilyen szinten bevonódtak a harci cselekményekbe. Azt tapasztalom, hogy sokan, akik ezekre a helyekre terveztek utazni, most kivárnak a konkrét foglalásokkal. Elindult viszont az „ellentétes irány” utak foglalása, például spanyol vagy olasz helyszínekre. Ezekkel egyébként nem árt sietni, mert ha tartósan így marad a helyzet, a preferált térségekben áremelkedésekkel kell számolni.

A belföldi turizmusban hogyan csapódhat le a változás?

Azt gondolom, hogy a belföldi turizmus élénkülni fog, hiszen akik azt mondják, hogy nekik már túl drága jó néhány nyugat-európai célország, vagy éppen nem tartják biztonságosnak a távoli utazásokat, ők könnyen lehet, hogy inkább belföldi helyszínt választanak. Például a Balatont, hiszen már itt is elérhetők olyan szintű szolgáltatások, szálláshelyek, gasztronómiai élmények, amelyek vetekednek az európai kínálattal. Arra is számítok, hogy Horvátország – hasonló megfontolásokból – még az eddigieknél is népszerűbb célpontja lehet a magyar utazóknak. Azonban azt is hozzá kell tenni, hogy negatív fejleménnyel azért nekünk is kell számolnunk, hiszen például az Izraelből érkező turisták csúcsot döntöttek tavaly. Csak reménykedni lehet, hogy ők továbbra is el tudnak jutni majd hozzánk. Illetve azt is látni kell, hogy az ukrán háború miatt már kiestek az orosz beutazók is, ami nagy érvágásnak számított, hiszen a konfliktus előtt a top 10 küldő országban benne voltak.

Ha már említette Horvátországot, valóban olcsóbb ott nyaralni, mint a Balatonnál?

Régi vita, hogy a balatoni és a horvát árak hogyan viszonyulnak egymáshoz. Szerintem ezt szakmaiatlan úgy megtenni, hogy közben az utazási költségeket nem vesszük figyelembe. Ezen az alapon akkor Vietnám a legolcsóbb desztináció, hajrá! Tehát, amennyiben nem a határról utazunk az Adriára, akkor szinte biztos, hogy a Balaton olcsóbb. Nagyon ritka, hogy fajlagosan alacsonyabb áron lehessen a horvát tengerparton nyaralni. Ráadásul azt látjuk, hogy akár az Őrségben, akár Északkelet-Magyarországon, ahol van „vizes” kikapcsolódásra lehetőség, vagy éppen van kalandpark is, ezek a helyszínek nagyon jó opciót jelentenek a családoknak. Nyilván, ha valaki szeretne elmenni a tengerhez, akkor Horvátország és Montenegró is kiváló alternatíva lehet.

Hogy látja: hol vannak a magyar turizmus kitörési pontjai?

Először is, ha megnézzük, milyen helyet foglal el Magyarország a turisztikai összevetésekben, akkor legyünk elégedettek, és virtuálisan lapogassuk meg egymás vállát. Évente ugyanis 20 millió turistát csábítunk az országba, ez annyi, mint amennyit Dubaj tud felmutatni, de Horvátországban sincs sokkal több – ott a vendégéjszakák számában járnak előttünk. A mennyiség alakulásában Magyarország tehát nagyon sokat fejlődött: a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia hosszú távú céljait idejekorán sikerült elérnie. Ez óriási dolog, szép eredmény! Viszont miután a turizmus meghatározó a magyar GDP alakulásának szempontjából is, célszerű minél profitábilissá tenni. Minél többet kell kitermelnie úgy, hogy közben a vendég jól érzi magát. Ezt csak akkor lehet elérni, ha olyan szolgáltatásokat és élményeket kínálnak fel a vendégeknek, amelyekért érdemes fizetni. Alapvető cél, hogy lehetőleg egyre több olyan turista érkezzen hazánkba, aki többet költ.

Hogyan, mivel lehet ezt elérni?

Ha azt vizsgáljuk, mit lehet tenni még azért, hogy több bevételt érjen el a turizmus, akkor például Budapesten szükség lenne olyan prémium kereskedelmi negyedek létrehozására, mint amilyeneket Bécsben találunk a kétemeletes luxusüzletekkel. Ilyen itthon nincs, pedig ezek szükségesek a gazdag fogyasztók megszólításához. Operánk már van hozzá, a zenei kínálatunk megfelel a bécsinek vagy a milánóinak. Ahogy egyébként a szállodai kínálatunk is: olyan ötcsillagos hotelek nyílnak országszerte, amelyek rendre megállják a helyüket a versenytársakkal történő összehasonlításokban. És persze a vidéki úti célokat még mindig lehetne fejleszteni, hogy alternatívát jelenthessenek Budapesttel szemben. Ezen egyébként dolgoznak is a szakemberek, amit például jól mutat a Balaton szintlépése. De ne felejtsük el, hogy önmagában a szálloda, az alapélmény kevés, a turisták megnyeréséhez „plusz élmények” kellenek. És hiába vannak jó rendezvényeink, fesztiváljaink, ha nem tudnak róluk. Ezért kell javulni a digitális megoldások és a marketing terén, amely törekvéseket a Magyar Turisztikai Ügynökség fel is karolt. Szintén fontos a kisebb szolgáltatók megsegítése. Hogy ahol van attrakció, meg tudjon maradni; ahol van attrakció, arra lehessen építeni. A Kisfaludy-program éppen ebben segíthet.

Említette a szálláshelyek, szállodák színvonalát. Rengeteget utazik, látja a különbségeket. Milyennek tartja a magyarországi kínálatot?

Az új, prémium szállodai fejlesztések minimum olyan jók, vagy akár jobbak is, mint az olaszországi, franciaországi, németországi pályatársaik. Vagy azt is mondhatnám, hogy találni hotelt itthon, ami legalább olyan kategóriájú, mint Los Angelesben. Kapásból tudok mondani országosan egy tucatnyi szállodát, ami világszínvonalú. De a 3-4 csillagos világban is jókat alkottunk – sok ország kínálatát előzzük. De ha megnézzük, hogy mondjuk a retró szállodákkal mit kezdtünk, látszik, hogy azért van hova fejlődni a Balaton környékén is. Ezek nem feltétlenül tudják felvenni a versenyt a hasonló külföldi létesítményekkel. Ugyanúgy nagyon sokat kell fejlődni a kis szolgáltatásoknak, a lángososoknak, a sütödéknek, a pecsenyéseknek, amelyek alapján sokan ítélik meg a balatoni vendéglátás színvonalát. Fontos, és ideje lenne leszámolni azzal a vállalkozói felfogással, hogy három hónap alatt, a főszezonban kell megkeresni az egész éves bevételt. Önmagában a magasabb ár nem probléma, ha ezért minőségi terméket, szolgáltatást, élményt és jó körülményeket kap cserébe a turista.

Mit jósol: lesz drágulás a belföldi turizmusban a nyári főszezonban?

A belföldi piacon nem számítok számottevő drágulásra. A szolgáltatónak az a célja, hogy a tavaly viszonylagosan jónak mondható forgalom megmaradjon. Nagyjából a tavalyi árakkal kell számolni, maximum az inflációval korrigálva. Bár hozzáteszem: ma már nagyon sokan áttértek a dinamikus árazásra, és így a kereslet függvényében állapítják meg az adott díjszabást.