A legtöbb ember tanácstalanul néz, ha meghallja azt a szót: jövőkutató. Hogyan lehet olyan dolgot kutatni, ami még meg sem történt? Egy biztos, mi előre látjuk, hogy a cikk elolvasása után fel tudja majd sorolni a jövőkutatók három legfontosabb eszközét...

A nyugati ember »időről« szőtt elképzeléseire a Biblia gyakorolta a legnagyobb hatást. A Könyvek Könyve ugyanis nem körkörös, hanem lineáris szerkezetben beszél az időről, vagyis valahonnan valahová (a teremtéstől az utolsó ítélet felé) haladó, egymás után kibomló események soráról.

 ELŐRE FUTÓ ELŐFUTÁROK

 Korai jövőkutatónak mondható Joseph Glanvill, aki 1661- ben olyan jövőről írt, amelyben a repülés hétköznapi esemény, és a holdutazás sem furcsább, mint például Amerikába hajózni, sőt egy szép napon az emberi test megfiatalítása nem számít csodának. A 18. században jelent meg a francia drámaszerző, Louis Sébastien Mercier L’An 2440 című könyve, ami optimistán vázolta fel a jövőt. A szerző szerint a népek testvérként tekintenek majd egymásra, és véget ér a faji alapú ellenségeskedés. Szerinte a béke és a jólét korszaka az emberiség bővülő tudásának és technológiai fejlődésének lesz köszönhető. A 19. században felgyorsultak az események: a soknyelvű, de a kereskedelem, az áruk és az emberek mozgása miatti egységesülő világban a jövő is „egységesebb” lett, vagyis általánosabb előrejelzéseket lehet tenni. Az amerikai Edward Bellamy például 1888-ban megjelent regényében, a Looking Backwardban kitalálta a hitelkártya és a diszkontáruházak koncepcióját. Őt követte a francia Jules Verne és a brit Herbert George Wells is, akik regényeikben számtalan eseményt, találmányt „jósoltak meg”, sőt megteremtették a sci-fi-irodalom művészeti és tematikai alapjait. Innentől kezdve a science fiction módszertana beépült a futurizmussal, vagyis a jövőkutatással foglalkozók eszköztárába is.

ADATGYŰJTÉS ÉS ELEMZÉS

De mi a jövőkutatás lecsupaszított alapsémája? A jövőkutatók adatokat gyűjtenek. Különös, érdekes statisztikákat, tudományos vagy éppen politikai híreket – bármit, ami szerintük befolyásolhatja a jövőt. Ezután analizálják és extrapolálják az adatokat – józan paraszti ésszel felmérik, mi történhet a közeljövőben a fontosnak tartott adatok és mozgások fényében. Végül mindezt szórakoztató, olvasmányos formába öntik: előrejelzésbe vagy szcenáriókba, amelyekben egy-egy trend várható jövőbeli kimenetelét gondolják végig meghatározott időkeretben (például 10-15 éves vagy akár hosszabb távlatban). A jövőkutatók három legfontosabb eszköze tehát a kíváncsiság, az elemzőkészség és a kreativitás. Mindenesetre egyre fontosabb területről van szó – előfordul, hogy cégek alkalmaznak jövőkutatót, de az is, hogy különböző szervezetek sci-fi-írókat kérnek fel egy-egy probléma körüljárására. A jövőkutatóknak saját nemzetközi szervezetük is van: ez az 1966-ban alapított World Future Society, amely több ezer taggal rendelkezik, és rengeteg egyetemen oktatja a jövőkutatás általa lefektetett alapelveit.

További hasznos és tartalmas cikkeket talál a Hitelgarancia újságban.