Kevés olyan ember van ma a határon innen, akinek ne lenne ismerős Harsányi Levente. Nincs is ebben semmi különös, elvégre a műsorvezető két évtizede forog a médiában és bukkan fel a legkülönbözőbb televíziós és rádiós műsorokban. Csakhogy Harsányi Levente karaktere sokkal több annál a vicces fiúnál, aki nap mint nap feltűnik a képernyőkön: a médiaszerepléssel párhuzamosan ugyanis vállalkozik is, nem is akárhogyan. Erről kérdeztük a Garantiqának adott interjújában.

Hogyan kezdődött el a második életed, vagyis hogy a műsorvezetés mellett belevágsz az üzletbe is?

Megpróbálok visszaemlékezni, de egészen pontosan nem tudom megmondani, hogy mikor indult el az a folyamat, amelyet ma velem kapcsolatban vállalkozásként emlegetünk. Az tény, hogy mindig is voltak ötleteim, olyan meglátásaim, amelyekről azt gondoltam, hogy érdemes volna megvalósítani amellett, hogy hivatalosan mint bohóc – szigorúan jó értelemben – szerepelek a médiában. Azért azt is hozzá kell tennem, hogy a bennem felvillanó üzleti lehetőségek többségéhez egyáltalán nem értek, de azért van néhány olyan terület is, amely már közel áll hozzám, így például a vendéglátás, amelyben dolgoztam is. A lényeg, hogy ráérő időmben kezdtem el ötletelgetni, és mindig azzal a céllal, hogy könnyebbé és egyszerűbbé tegyem a hétköznapokat.

Mennyire motivált, hogy több lábon állj? Arra gondolunk, hogy a vállalkozói startodhoz mennyiben járult hozzá az a megfontolás, hogy anyagi biztonságban tudd magad?

Inkább az újítás és a siker iránti vágy mozgatott, de a háttérben nyilván ott van az a jól felfogott érdek is, hogy az ember bebiztosítsa magát. Magamon érzékelem, hogy a határok egyre szűkülnek a médiában, új arcok tűnnek fel, és valljuk be, én is öregszem, még ha nem is látszik. Összességében azért mégis úgy érzem, hogy nem az anyagiak vezéreltek, hanem egyszerűen kialakult bennem egy kényszer, hogy az elképzeléseimet valóra váltsam.

A vállalkozók nagy többsége arról panaszkodik, hogy milyen nehéz az első lépés, hogy nem egyszerű bevenni a kezdeti kanyarokat. Hogyan érzékeled, az ismertségedből fakadóan neked van hátszeled?

Az én esetem a klasszikus 22-es csapdája, merthogy egyrészt óriási előny, hogy arcról szinte mindenkinek „megvagyok”, másrészt viszont éppen a vicces fiú karakteremből fakadóan általában komoly hitetlenkedés fogadja, hogy nekem egyáltalán bármi is eszembe juthatott. Szóval tisztában vagyok azzal, hogy mondjuk, temetői haknikkal nyilván nem engem fognak megkínálni, és igen, a komolyságomat sokan megkérdőjelezik. Ugyanakkor azt sem akarom letagadni, hogyha Harsányi Leventeként jelentkezek be bárhová, jóval könnyebben kapok bebocsátást, mint mások. Egyszerűen csak azért, mert ha én még nem is ismerem azt, akivel tárgyalni készülök, ő jó eséllyel tisztában van vele, hogy én ki vagyok.

Elmondod, hogy milyen vállalkozásokban utazol jelenleg?

Persze! Mostanában három területen is támadok, az első – ha fogalmazhatok nagy mellénnyel – a vendéglátóipar rugalmas forradalmasítása. Olyan kávézókat találtam ki, amelyek legfeljebb egy hónap alatt készen állnak a megnyitásra. A lényegük ugyanis az, hogy nem kell engedélyeket beszerezni a megépítéshez, mivel kvázi egy mobil pult felállításával és az áram bekötésével meg is történik a kivitelezés. Ez nemcsak a gyorsaság miatt nagy előny, hanem azért is, mert olyan helyszínekre is megálmodható a kávézó, ahová eredetileg nem adnának építési engedélyt. Az én mobil kávézóimhoz azonban nem is kell. A másik kivételes jellemző, hogy az összes berendezést – a kávéscsészéktől az asztalokig – 3D-s nyomtatókkal állítjuk elő. Ezeket pedig újra tudjuk hasznosítani a környezetvédelem jegyében. A jó hír az, hogy a fővárosban, Zuglóban és a II. kerületben már a nyáron elindulunk, a többi üzlet pedig franchise-alapon működik majd.

Ígértél még két másik üzletet is…

Mondom is: az egyik a telekommunikáció területe, amely azért óriási piac, mert a teljes világot felöleli. Az én fejlesztésem itt az úgynevezett okospad-konstrukció, amely a gyakorlatban a városokban, főképp a turisztikai látványosságok közelében szétszórt wifiként működne, tehát egyfajta routerként, amely internetkapcsolatot biztosít. De tud mást is, még pedig olyan csatlakozókat is kap, amelyekkel fel lehet tölteni a lemerülőben lévő telefon- vagy akár laptopakkumulátorokat. A megjelenésében pedig egy jól dizájnolt ülőalkalmatosság, egy speciális utcabútor lesz. Előrehaladott tárgyalásokat folytatunk ennek kapcsán, és európai szabadalmi jogot is bejegyeztettünk rá. Az utolsó ötletem pedig a Nemzet Zenésze társaság megalapítása, amely a Nemzet Színésze cím megfelelője lenne, kizárólag a zenei életben. A játékszabályok is körülbelül hasonlók lennének, vagyis egy zsűri választaná ki azokat a művészeket, akik alkalmasak erre a titulusra. A kezdeményezés már eljutott miniszteri szintre.

Sok találmányt soroltál fel, a megvalósítás pedig nyilván nem megy pénz nélkül. Hogyan állsz ehhez, például belemennél hitelfelvételbe?

 Hadd kezdjem egy borzasztó szóviccel, mégpedig hogy magamat hiteles szereplőnek tartom, mert nincs hitelem. Mindig arra koncentráltam, hogy saját erőből tudjam megvalósítani az ötleteimet, ugyanakkor azt is el kell ismernem, hogy van az a szint, amely már megköveteli a banki vagy különböző pénzintézeti segítséget. Azt látom, ha felelősen és megfontoltan nézünk szét a hitelkonstrukciók között, találunk jó megoldásokat, ezeknél bátran bevállalható a kölcsön. Szerintem a pénz mellett a szakmai tanácsadás a legfontosabb útravaló egy vállalkozás beindításához, és azt tapasztalom, hogy egyre több az olyan szolgáltató, amely mindkét téren kompetens.

 Ha már a tapasztalatoknál tartunk, mit tanácsolnál a sorstársaidnak, akik szintén üzleti terveket dédelgetnek? Mire figyeljenek külön is?

 A kapcsolati tőke maximális kihasználása – ez a kulcsa mindennek. A kapcsolati tőke mozgósítása többet ér a pénznél is, hiszen a megvalósításhoz sokszor elsősorban már nem is pénz kell, hanem pozícióban lévő emberek. Mindenkinek elmondom, aki kérdezi, ha képesek vagyunk jól kamatoztatni a kapcsolati tőkénket, a vállalkozás is biztosan sikeres lesz. Tehát azt tanácsolnám a kollégáknak, hogy első körben, mielőtt bármit tesznek, próbálják meg felrajzolni a saját ismeretségi hálójukat.