Az idén akár kétszámjegyű kamatokkal is találkozhatunk, de középtávon a 4-5 százalékos szint a reális. Az életképes fejlesztések viszont így is rentábilisak – mondja lapunknak Szabó Balázs, a CIB vállalati területért felelős vezérigazgató-helyettese, aki arról is beszélt, hogy szerinte a koronavírus-járvány vagy az orosz–ukrán háború nyomán tapasztalt válság okoz-e nagyobb problémát.

Hogyan látja: mire kell számítania a következő időszakban az üzleti élet szereplőinek?

Első körben leginkább a változékonyságra. Nagyon nehéz jó becslést adni a közeljövőre nézve, de az világosan látszik, hogy a legjelentősebb tényező most az infláció. Kérdés, milyen hosszan marad velünk a drágulás, milyen magas szinten, és valóban visszapattan-e jövő év végére 4-5 százalék környékére – ahogy a legtöbb elemző várja –, vagy pedig tartósabban velünk marad. Mindenesetre a jelenlegi prognózis az, hogy az infláció tíz százalék körül tetőzik majd, és 2023 második felében öt százalékra mérséklődhet. A cégeket ugyancsak vastagon érinti a beszállítói láncok megbomlása, hogy mikorra és milyen áron juthatnak hozzá az alapanyagokhoz. És bár most kevésbé van szó róla, a munkaerő-problémák továbbra is jelentősen befolyásolják a vállalatok működését.

Hogyan hat mindez a beruházásokra, fejlesztésekre?

A mögöttünk hagyott időszakról az biztosan elmondható, hogy hiteloldalról nagy segítséget kaptak a különböző projektek. A piaci hitelezés önmagában is kedvező volt, amit az alacsony kamatkörnyezet és a számos támogatott konstrukció tovább erősített. Nem kérdés, hogy ez a környezet megváltozik, megváltozott. Magasabb kamatok jelennek meg, ez pedig a keresletet is némiképp visszafogja. Ugyanakkor azt gondolom, hogy egy szokásos, ötéves beruházási cikluson kalkulálva átlagosan a 4-5 százalékos kamatszint reális. Egy jó beruházásnak pedig emellett is meg kell tudnia térülnie. Hozzászoktunk az 1-2 százalékokhoz, de amibe valóban érdemes invesztálni, az 5 százaléknál is rentábilis. Ugyancsak a beruházások kapcsán releváns az uniós források terén tapasztalható patthelyzet, de véleményem szerint ez meg fog oldódni. Ha a beruházások motorját jelentő közösségi pénzforrások megnyílnak, még a magasabb kamatú hitelekkel kiegészülve is jó lehetőséget teremtenek a fejlesztésekre. Az már másik kérdés, hogy a költségek tervezése mennyire hektikus. Ez a következő időszakban biztosan így marad, de nem számítok arra, hogy középtávon hátráltatná a beruházásokat.

Ön szerint mire van leginkább szüksége a vállalkozóknak?

Kiszámíthatóságra. Ma éppen ezt a legbonyolultabb biztosítani, mivel a válság(ok) kimenetele nehezen megjósolható. A geopolitikán túl országspecifikusan itthon csökkenti a kockázatokat az új kormány szigora a hiánycélok elérése érdekében. Ha a felvázolt irányokat a piac is visszaigazolja, az makroszinten biztonságot hoz, ami stabilizálhatja egyebek mellett a forint árfolyamát is.

Hogyan értékeli a KAVOSZ Széchenyi GO! programját?

Abszolút sikerként. A CIB viszonylag későn csatlakozott, így extra lehetőséghez jutottunk hozzá az elmúlt évben. Kisvállalati körben a hiteleink 60 százaléka a Széchenyi GO! programhoz kapcsolódik, de középvállalati kategóriában is jelentős a volumen. A júniusi zárás utolsó heteiben is óriási keresletet tapasztaltunk, ami komoly nyomást jelent rajtunk, a KAVOSZ-on és a Garantiqán is, hogy időben lezárhatóak legyenek az igények.

Ha már említette, beszélne a Garantiqa jelentőségéről?

Nem túlzás kijelenteni, hogy a 2008-as krízis, valamint a Covid nyomán kitört válság között a Garantiqa konstrukciójának alkalmazása jelentette a legnagyobb különbséget a banki hitelezést tekintve. Hatalmas lehetőség, hogy az állami kezességvállalás meg tudott jelenni a vállalati hitelezés mögött. Ennek köszönhető, hogy fennmaradt, sőt számtalan területen nagyságrendekkel nőtt is a hitelezés. Amikor a gazdaságban emelkednek a kockázatok, lényeges a kamatoldali támogatottság megléte, de talán még lényegesebb a támogatási rendszer egészét tekintve, hogy az állami garanciavállalás teljesüljön a kkv-szektor esetében is.

Hogyan látja: az orosz– ukrán háború okozta válság súlyosabb, mint amit a járvány alatt éltünk meg?

Biztosan az idő is megszépíti az emlékeket, de ma már úgy tekintünk a koronavírus-járvány hatásaira, hogy azokat milyen egyszerű volt kezelni. Valóban, mai ésszel egy klasszikus V alakú krízist éltünk meg masszív zuhanással és intenzív emelkedéssel. Hasonló forgatókönyvben bízni a mostani helyzetben nem reális. A háború – véleményem szerint – sokkal több strukturális változást fog előidézni a világgazdaságban, mint a Covid tette. Az biztosnak látszik, hogy mindkettő következtében erősödik a regionalizáció, amely a globalizációval szemben a földrajzilag minél közelebb hozott ellátási láncokat preferálja. De ennek megvalósíthatósága és közvetett hatásai kapcsán még sok a kérdőjel.