Generációk jönnek, mennek, de Soltész Rezső „Szóljon hangosan az ének” című dalát mindenki kívülről fújja. Azt viszont kevesen tudják, hogy az ismert előadóművész sikeres üzletember is.

Hogyan talált rá a zenei pályára?
Eredetileg filmes vonalon mozogtam, ami nem csoda, tekintve, hogy nagyapám és édesapám is ezen a területen dolgozott. A gimnáziumi éveim alatt a Pannónia Filmstúdióban bontogattam a szárnyaimat, viszont ekkor már a zenéhez is közel kerültem. Megtanultam gitározni, énekelni, sőt, az első zenekaromat is megalapítottam.

Megfért a film és a zene egymás mellett?
Egy ideig igen, aztán viszont a zene területén egyre hangosabb sikereket arattam, népszerű lettem. Így aztán szakítottam a szürke hétköznapokkal, és a zenélést választottam. Az 1972-es táncdalfesztivál volt az első komoly mérföldkő, amelyet rengeteg fellépés és lemez követett. Aztán 1981-ben megjelent a Szóljon hangosan az ének című albumunk.

Soltész Rezsőt innen ismeri mindenki. Azt viszont kevesebben tudják, hogy ön üzletember is.
A zenei karrierem tele volt fordulatokkal. Hála Istennek, bőven volt sikerekben részem, több millió lemezt adtunk el. Mégis megfogalmazódott bennem, mi lesz, ha nem fut majd a szekér? Ez a gondolat hozta meg az átalakulást, és alapítottam meg a Zenészmagazin újságot, amelyre aztán különböző projekteket és új lapokat építettem fel. Csupa olyan téma kapcsán, amely vonzott. Mondok néhányat: hifi rendszerek, fotográfia, házimozik. Később pedig ezekből nőtte ki magát az évente megtartott, nagy sikerű Audio Video Trend és Hifi Show kiállítás, vagy a Profi Fotó kiállítás.

Nehezebb üzletemberként, mint énekesként?
Én legalábbis nagy különbséget nem látok a két pálya között. A zenész élet eleve önállóságra nevelt, jó iskola volt a bizniszhez. A szórakoztatóipart korántsem úgy kell elképzelni, hogy az embert csak hívják, és learatja a babérokat. Azt menedzselni kell, méghozzá kőkeményen. Abban mégis eltérnek egymástól, hogy míg a zenészt szereti a közönsége, ugyanez üzlettársak között már nem feltétlenül mondható el. Itt nincs szeretés, kemény szabályok vannak, amelyeknek meg kell felelni.

Inkább már üzletembernek tartja magát?
Nem szeretem, ha ezt a minőségemet leválasztják az énekesi pályafutásomról. A saját személyiségemet építem, amelynek van egy szelete a színpadon, egy másik pedig az újságok szerkesztőségében. Azt megtanultam, hogy ahogy az előadó-művészet, úgy az üzleti élet is tele van buktatókkal. De vallom, hogy igazi üzletember nincs bukás nélkül. Ha nincs lejtmenet, építkezni sem lehet ugyanis.

Ha már a bukásnál tartunk, bátran nyúl kölcsönökhöz finanszírozási kérdésekben?
Volt olyan időszak az én életemben is, amikor banki hitelért kellett folyamodnom. Ez nem tréfadolog, nagy szerencse, hogy úgy alakult, hogy teljesíteni tudtam a vállalásaimat. Egy a lényeg: ha valaki ilyen megoldást választ, jó, ha pontosan tudja, meddig ér a takarója.