Mindennapi vállalati pénzügyeink

Cégkassza

Valódi társakként dolgozunk

2017. augusztus 29. - Cégkasszás

Etyek kis túlzással összenőtt a Rókusfalvy névvel, ami persze nem csoda, hiszen a térség fejlesztését gyakorlatilag a fivérek indították be. Azt mondják, a szerencsén és az ösztönökön múlott, meg talán azon is, hogy bár vállalkoznak, hagyják, hogy mások is nyerjenek. Komoly tartalom egy laza interjúban – Rókusfalvy Pállal és Rókusfalvy Gáborral beszélgettünk.

rokusvalvy01-1024x679.jpg
Hogyan csöppentetek bele az üzleti világba, emlékeztek még az első lépésekre?

Rókusfalvy Pál: Kezdem én, már csak az idősebb jogán is… Rózsaszín történet a miénk, hatan vagyunk testvérek, három lány és három fiú, édesapánk pszichológus, édesanyánk külkereskedelmi vonalon dolgozott. Azt nevelték belénk, hogy a család iszonyúan fontos, és hogy a nagyobb figyeljen oda a kisebbre. Gábor a legfiatalabb közülünk, sok törődés jutott neki, és valahogy úgy alakult, hogy mi ketten különösen közel kerültünk egymáshoz.

Rókusfalvy Gábor: Közbe kell vágjak, Pali nyilván a kora miatt már nem emlékszik pontosan… Még gimnazistaként vált hivatalossá a mi közös viszonyunk a munkában. Többnyire postára rohangáltam a csekkekkel – kemény időszak volt.

Rókusfalvy Pál: 1991-ben úgy döntöttem, hogy céget alapítok. Akkoriban én rádióztam, és azt láttam magam körül, hogy mindenki belevág a reklámbizniszbe. Tipikus „onemanshow” cégekre kell gondolni, és én is egy ilyet találtam ki magamnak. A Roxer nevet adtam neki, mert eredetileg ez volt a családnevünk; felvidéki evangélikus szász gyökereink vannak, Szepesszombat mellől, Rókusfalváról származunk. Beindult a dolog, rengeteg volt a reklám, de én nem értettem a pénz kezeléséhez, így szóltam a mérnök bátyámnak, hogy mi lenne, ha ő kezelné az excel-táblákat. Belement hála istennek, és lassan felépült a háttér. A reklámág továbbfejlődött, és egyfajta evolúciós folyamat indult meg: külön üzletágak jelentek meg, külön társasági formában, és az egészet egy laza holdingban fogtuk össze. A Roxer központja ma Budaörs, itt a bázisa a 40-50 kollégánknak.

 Hogyan élitek meg, hogy testvérekként vállalkoztok? Okoz ez problémát?

Rókusfalvy Gábor: A mi esetünk tényleg szerencsés, mert nincsenek ilyen problémáink. Kölcsönösen kiegészítjük a másikat, kontrollt jelentünk egymásnak, és mint fivérek a másik elborulásait is természetesebben tudjuk kezelni. Nem akarom ragozni, de érezzük egymást, hogy mit miért teszünk. A pénzügyekben pedig a vér szerinti kötelék nagy bizalmat ad.

Rókusfalvy Pál: Valódi társakként dolgozunk, de azt tisztáztuk, hogy hol ki a főnök (nevet). Ez kell is, mert mindketten erős karakterek vagyunk. Azt gondolom, ha valami jól működik, eleve kevesebb gikszer merül fel. Ha baj van, akkor a konfliktusok is megszaporodnak. Azt tartom a legfontosabb tudásunknak, hogy megtanultuk: mindenki azzal foglalkozzon, amihez ért. Gábor viszi a kommunikációs cégcsoportot, így a rendezvényeinket is, ezzel a Roxer nagy része az ő vállát nyomja. De még így is mindenki azt csinálja, amit én akarok, és ezzel meg is válaszoltam azt a kérdést, hogy tulajdonképpen ki a főnök (megint nevet). Talán az a legnagyobb előnye a szoros testvéri kapcsolatnak, hogy a többiek nem hagyják, hogy totál hülyeséget csinálj.

 Milyen vállalkozóknak tartjátok magatokat?

Rókusfalvy Gábor: Ösztönösen konzervatív vállalkozóknak. Óvatosak vagyunk, ebből a mederből sosem léptünk ki, és ezt nem is bánom. A 2009-es, a kommunikációban különösen érezhető válságban például ez a felfogás tartott bennünket a felszínen. Nem ültünk fel a trendeknek, nem vágtunk bele mindenbe csak azért, mert az jól pörgött. Persze olykor talán gyorsabban is reagálhattunk volna, de a sikerek így sem maradtak el. Mi leginkább ösztönösen lépünk, ami lehet, hogy veszélyes, de így működünk. Amiben elkötelezetten hiszek, az a kollégák megbecsülése. Hozzáteszem: nemcsak őket és az ügyfeleket simogatjuk, hanem az alvállalkozókat is. Mert a siker legfőbb titka a humán erőforrás.

Az etyeki sztori hogyan kerekedett sikertörténetté?

Rókusfalvy Pál: A szerencsén múlott. Van egy unokatestvérünk, aki megálmodta a Borbarát magazint, és segítséget kért tőlünk. Segítettünk, és cserébe azt kértem, hogy hozzon össze a borász ismerőseivel. Így jutottam el Etyekre, ahol egy borkóstolón megvilágosodtam: a település közel van, szeretem, miért ne csinálnék itt valamit? Vettem egy kis présházat, és egész hamar kiderült, hogy ez nemcsak hobbi, hanem üzlet is. Megcsináltuk az Etyek Pince Fesztivált, az Etyeki Kezeslábast, aztán a piknikeket. Egyfajta társadalmi szerepvállalás ez, és azt látom, hogy a tevékenységünknek köszönhetően ma már van térségi fejlesztési koncepció, kinyíltak a pénzcsapok, beruházások indultak el. És ha mindebben van szerepünk – márpedig van –, akkor ez komoly büszkeség számunkra. Legyen egyértelmű: Etyek nem úgy jött, mint mondjuk Burgundiában, hogy a hatodik generáció sorozatban ugyanannál a konyhaasztalnál kóstolja meg a borokat…  Mi úttörők vagyunk.

Rókusfalvy Gábor: Azt húznám alá, hogy Etyek nem befektetésnek indult, de az lett. Nem azért mentünk oda, hogy pénzt csináljunk, de megláttuk, hogy klassz dologba lehet belevágni. Most egy, a mi szintünkön jelentős fejlesztés előtt állunk a birtokon, ez százmilliós nagyságrend. A mi fejünkben ez úgy néz ki, hogy amit máshol megkeresünk, azt Etyeken befektetjük.

Rókusfalvy Pál: Igen, szóval egyáltalán nem baj, hogy azt, amit teszel, szereted is. A mindennapok minősége egyre fontosabb nekem. Hogy az érték kapjon hangsúlyt, ne pusztán az üzletről legyen szó. Azt tartom organikusnak, amikor az ember együtt fejlődik a tevékenységével – ez az egészséges. Mindig ódzkodtam a hirtelen mozdulatoktól.

Etyek elsőre azért kilógott a Roxer profiljából, de később ügyesen beépítettétek a portfólióba. Van olyan új terület, amivel még szemeztek?

Rókusfalvy Pál: Persze, hiszen folyamatosan fejlesztünk, most például a digitalizációra próbálunk meg ráfeküdni, de ezek inkább a már meglévő történetek aktualizálásai. Én a következő húsz évemet is látom nagyjából, a borászat nemcsak nekem, hanem a következő generációinknak is elég munkát ad majd.

Sikeresek vagytok… Szerintetek miért?

Rókusfalvy Gábor: Pali elől elcsaklizom a zárszót, mert nagyon jó válaszom van. A kollégák megbecsülését már mondtuk, viszont van még egy nagyon fontos dolog. Ez pedig a win-win dealek megteremtése. Hagyni, hogy a másik fél is jól járjon… Keressünk az adott pillanatban kevesebbet, az kifizetődik a jövőben – ez nagy igazság, érdemes észben tartani.

A bejegyzés trackback címe:

https://cegkassza.blog.hu/api/trackback/id/tr2512787678

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása