Mit tehet egy kkv, ha az üzleti partnere felszámolás alá kerül?

2026. február 10. - Cégkasszás

Egy kisvállalkozás életében az egyik legnehezebb helyzet, amikor egy üzleti partner fizetésképtelenné válik. Ekkor kérdésessé válhat, hogy a felszámolási eljárás során marad-e esély a követelés érvényesítésére. Kevesen tudják, hogy a csődtörvény tartalmaz olyan szabályokat a követelések bejelentéséről és a kielégítési sorrendről, amelyek ilyen helyzetben különösen nagy jelentőséggel bírhatnak a mikro- és kisvállalkozások számára.

A mikro-, kis- és középvállalkozások aktív piaci jelenlétükből fakadóan kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy fizetésképtelenségi eljárás érintettjeivé válnak valamely üzleti partnerük révén. Ezek közé tartozik a csődeljárás és a felszámolási eljárás, amelyek célja és lefolyása is eltér egymástól. Az eljárások szabályait a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény határozza meg.

A csődeljárás alapvetően arra ad lehetőséget, hogy a fizetési nehézséggel küzdő vállalkozás megállapodjon hitelezőivel, és egy egyezség keretében rendezze tartozásait úgy, hogy közben a működését is fenntarthassa. Ilyenkor a cél a működés megmentése a hitelezők bevonásával. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a vállalkozás fizetési haladékot kap, és megpróbál olyan megállapodást kötni partnereivel, amely mindkét fél számára elfogadható megoldást jelent. A felszámolási eljárás ezzel szemben már egy végső állapotot kezel. Ebben az esetben a vállalkozás megszüntetése és a rendelkezésre álló vagyon felosztása a cél. A felszámoló feladata ilyenkor az, hogy feltárja a cég vagyoni helyzetét, összegyűjtse a hitelezői igényeket, és a törvényben meghatározott sorrend szerint gondoskodjon a követelések kielégítéséről.

Ebben a folyamatban azok a vállalkozások, amelyeknek a felszámolás alá került cég tartozik, hitelezőként jelennek meg, és csak akkor érvényesíthetik igényüket, ha azt a jogszabályban meghatározott módon és időben bejelentik.

A követelés bejelentése nem halasztható

A követelés érvényesítéséhez önmagában a hitelezői pozíció nem elegendő. A követelést a felszámolónak külön be kell jelenteni a felszámolást elrendelő végzés közzétételét követő 40 napon belül. A bejelentés hiányában a vállalkozás nem kerül be a hitelezői nyilvántartásba, így a felszámolás során a követelésével nem számolnak. A bejelentést követően a felszámoló megvizsgálja a követelést, és értesíti a hitelezőt annak nyilvántartásba vételéről vagy vitatásáról. Különösen fontos, hogy a követelés bejelentése nincs ahhoz kötve, hogy a számla fizetési határideje már lejárt-e. A felszámolási eljárás megindulásával a hangsúly a követelés fennállására kerül, nem pedig annak esedékességére. Ezért ilyen helyzetben a mikro- és kisvállalkozásoknak is haladéktalanul gondoskodniuk kell a hitelezői igény bejelentéséről.

Forrás: https://jogaszvilag.hu/cimke/felszamolasi-eljaras/

A 4. ranghely jelentősége a mikro- és kisvállalkozások esetében

A felszámolási eljárás során az egyik legfontosabb kérdés az, hogy a bejelentett hitelezői igény a törvényben meghatározott kielégítési sorrendben hol helyezkedik el. A sorrendet a csődtörvény rögzíti, amely nyolc különböző ranghelyet határoz meg. A felszámoló a határidőben bejelentett hitelezői igények alapján állítja össze azt a nyilvántartást, amely meghatározza, hogy az egyes követelések a kielégítési sorrend melyik pontjára kerülnek. Ez a besorolás közvetlenül befolyásolja, hogy egy hitelezőnek mekkora esélye marad a követelése akár részleges megtérülésére.

Kiemelt jelentősége van a 4. ranghelynek, ugyanis a jogszabály ezen a szinten nevesíti a mikro- és kisvállalkozások követeléseit. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy ez a lehetőség nem a teljes kkv-körre vonatkozik. A törvény a középvállalkozásokat itt nem nevesíti, így a középvállalkozások ezen a jogcímen nem kérhetik a 4. ranghely alkalmazását. A szabályozás alapján a mikro- és kisvállalkozások gazdasági tevékenységükből eredő bármely követelésüket ide sorolhatják. Ráadásul a felszámolási eljárás sajátosságaiból adódóan azok a követelések is ide bejelenthetők, amelyek a bejelentés időpontjában még nem váltak esedékessé, hiszen a felszámolási eljárás elrendelésével minden fennálló követelés lejárttá válik. Amennyiben egy mikro- vagy kisvállalkozás ezt a szabályt nem megfelelően értelmezi, és követelését nem ezen a ranghelyen jelenti be, könnyen előfordulhat, hogy csak egy hátrébb lévő kategóriába kerül be a nyilvántartásba. Ez érdemben csökkentheti annak esélyét, hogy a felszámolás lezárultakor a követeléséből bármi is megtérüljön. Mindez jól mutatja, hogy a csődtörvény szabályai a mikro- és kisvállalkozások számára is valós védelmet jelentenek egy felszámolási eljárás során. A kedvezőbb ranghely igénybevétele egy olyan eszköz a kezükben, amely esélyt ad arra, hogy hitelezőként ne maradjanak teljesen kiszolgáltatott helyzetben.

Források: