Több mint 1600-an jelentkeztek a hazai bankszektorból az idei Banki Véradók Hónapjára, amelyet hetedik alkalommal rendez meg a Magyar Bankszövetség az Országos Vérellátó Szolgálat és a Magyar Vöröskereszt közreműködésével.

A programhoz évről évre egyre többen csatlakoznak a bankszektorból – köztük a Magyar Nemzeti Bank vezetői és dolgozói –, ami jól mutatja, hogy a szektor közössége elkötelezett a társadalmi felelősségvállalás mellett, és fontosnak tartja, hogy kézzelfogható segítséget nyújtson azoknak, akiknek erre szükségük van. Az október 5. és 30. között zajló „VII. Jótett Bank – Banki Véradók Hónapja” idén húsz budapesti és két vidéki helyszínen valósul meg. A bankszektor munkatársai a pénzintézetekhez kitelepülő véradásokon, valamint a vérellátó központokban is részt vehetnek.

A Banki Véradók Hónapja mai nyitóeseményének a MagNet Bank adott otthont. „Közösségi bankként természetesnek tartjuk, hogy székházunk és fiókjaink a banki szolgáltatások mellett a helyi közösségek egészségének védelmét is szolgálják – mondta Fáy Zsolt, a MagNet Bank elnöke. – Székházunkban eddig több mint hatvan véradást szerveztünk, 2026 végéig pedig mind a 28 fiókunknál éjjel-nappal elérhető defibrillátort helyezünk el, hogy szükség esetén bárki gyorsan hozzáférhessen az életmentő eszközhöz.”

„A véradás, csakúgy, mint a bankrendszer egésze, a stabilitásról és bizalomról szól – mondta Izer Norbert, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója. – A véradás esetében arról, hogy megbízunk honfitársainkban, akik az idejüket és a vérüket adják oda mások egészségéért, illetve azokban az egészségügyi intézményekben, amelyek gyógyulásunkért felelnek. A bankrendszer esetében pedig arról, hogy megbízhatunk a bankunkban, mert mindenkor teljesíti a pénzünkkel kapcsolatos megbízásainkat. Köszönet mindenkinek, aki segíti itthon a véradás nemes ügyét!”

A program szakmai koordinátora az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ), a szervezésben pedig a Magyar Vöröskereszt is közreműködik. A véradások során egyetlen véradó három ember gyógyulásához is hozzájárulhat, hiszen a levett vérből többféle vérkészítmény készülhet. „A bankszektorban jól tudják, hogy a biztonsághoz megfelelő tartalékokra van szükség, ez a vérkészletekre is igaz – mondta dr. Nagy Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat szakmai főigazgató-helyettese. – A Banki Véradók Hónapja immár hetedik éve mozgósítja a pénzügyi szektort, és örömteli, hogy évről évre egyre többen csatlakoznak a kezdeményezéshez. A vérkészítményre szorulók nevében is köszönjük az ilyenkor megvalósuló közel ezerötszáz véradást.”

Ahogy Jelasity Radován, a Magyar Bankszövetség elnöke fogalmazott: „Van, amiben jó versenyezni, és van, amiben jobb összefogni. A véradás egyértelműen az utóbbi: idén már hetedik alkalommal mozdul meg együtt a hazai bankszektor egy olyan ügyért, amelyben minden egyes résztvevő valódi segítséget adhat. Hét év alatt sok minden változott körülöttünk, de az a lelkesedés, amellyel a banki közösség újra és újra a kezdeményezés mellé áll, nem. Büszke vagyok arra, hogy a Banki Véradók Hónapja mára olyan közös ügyünkké vált, amiben mind egyetértünk, amelyben egyetlen közösségként vagyunk jelen.”

Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára hozzátette: „Egy ország erejét nem csupán gazdasági teljesítménye mutatja meg, hanem az is, hogy az emberek mennyire képesek összefogni és felelősséget vállalni egymásért. A Banki Véradók Hónapja során a magyar bankszektor évről évre bizonyítja, hogy a társadalmi felelősségvállalás nem csupán vállalati érték, hanem közös ügy és közös felelősség. Az összefogás ereje ezért más ágazatok és nagyobb közösségek számára is példaértékű lehet: megmutatja, hogy ha egy közösség tagjai a saját idejükből és energiájukból adnak másoknak, annak valódi, kézzelfogható társadalmi hatása van.”

A Banki Véradók Hónapja alatt a pénzintézeti munkatársak által biztosított plusz vérkészlet biztos alapot ad ahhoz, hogy a vérellátás az őszi szünet alatt is zavartalanul működhessen. A bankszektor összefogása tavaly több mint 4000 életet segített megmenteni.

A Magyar Bankszövetség a program nyitórendezvényén adta át a Tisztelet Nagydíjat, amelyet olyan kivételes személyek és intézmények elismerésére alapított, akik kiemelkedő közgazdasági vagy más tudományos teljesítményükkel, valamint elkötelezett munkájukkal maradandó értéket teremtettek. Idén a Tisztelet Nagydíjat Bogsch Erik, a Richter Gedeon Nyrt. örökös tiszteletbeli elnöke kapta a magyar gyógyszeripar fejlődésében és nemzetközi sikereiben betöltött meghatározó szerepéért.

A hazai bankszektor tagjai a Magyar Bankszövetség égisze alatt a koronavírus-járvány idején hozták létre a „JÓTETT Bankot”, a bankszektor közös CSR programját, melyet 2021-ben a MasterCard „Az év társadalmi kezdeményezése” különdíjjal ismert el. A program egyik legfontosabb eseménye a Banki Véradók Hónapja, amelynek köszönhetően a hazai bankszektor munkatársai az elmúlt években közel tízezer egység vérrel segítették a betegek gyógyulását.

A magyar vállalati hitelpiac összességében jó állapotban van, de a következő időszak nagy kérdése már nem pusztán az, hogyan lehet több forrást eljuttatni a vállalkozásokhoz. Sokkal inkább az, hogy a finanszírozási rendszer miként tudja támogatni a beruházások újraindulását és a termelékenység növelését, illetve hogyan juthatnak hitelhez azok az életképes vállalkozások, amelyek megfelelő kockázatmegosztás nélkül nem, vagy csak korlátozottan kapnának finanszírozást. Ez rajzolódott ki a Portfolio Budapest Economic Forum vállalati finanszírozási kerekasztalán, ahol a kereskedelmi banki, fejlesztési banki, exportfinanszírozási, garancia- és hitelbiztosítási oldal képviselői értékelték a piac helyzetét és a következő évek várható változásait.

Nő a hitelállomány, de a beruházási fordulat még várat magára

A számok első ránézésre nem rosszak: a vállalati hitelállomány éves növekedése az árfolyamhatások kiszűrésével 10 százalék körüli. A szerkezet azonban már árnyaltabb képet mutat. A beruházási célú finanszírozás továbbra is gyenge, miközben a likviditási és forgóeszközhitelezés jobban teljesít, a növekedést pedig jelentős részben támogatott konstrukciók és nagyvállalati devizahitelek adják.

Szabó Levente, az MBH Bank üzleti vezérigazgató-helyettese szerint ezért korai lenne valódi fordulatról beszélni. „Nem gondolom azt, hogy a trendforduló megtörtént: a vállalati hitelpiacon nem indult el az a dinamikus növekedés, amelyet a lakossági piacon már három éve látunk” – fogalmazott. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a kkv-k körében a támogatott hitelek súlya közel 40 százalékos, ami már önmagában felveti, hogy a támogatások rendszerét a következő időszakban érdemes lehet célzottabbá tenni.

A bankok ugyanakkor már sok előkészített beruházást látnak, csak ezek jelentős része még nem jutott el a tényleges hiteligénylésig és a kivitelezésig. Kivételt jelent az agrárium, ahol a pályázati források hatására már érzékelhetően megindultak a fejlesztések. A következő nagyobb lökést Szabó Levente 2027 második felére várja, amikor az uniós források ténylegesen nagyobb mennyiségben kezdhetnek eljutni a vállalkozásokhoz. Ez szerinte nemcsak a hitelkeresletnek, hanem a beruházásoknak és ezen keresztül a gazdasági növekedésnek is új lendületet adhat.

A visszapillantóban jó a kép, a szélvédőn keresztül már látszanak a kockázatok

Szabó István Attila, a Garantiqa Hitelgarancia Zrt. elnök-vezérigazgatója szerint a magyar vállalati hitelpiac alapvetően jó formában van, de „vannak felhők az égen”. A nem teljesítő vállalati hitelek aránya, az NPL-ráta 3,2 százalék körül alakult, ami nagyságrendileg megfelel az európai uniós átlagnak.

A múltat mutató adatoknál azonban érdekesebb lehet, mi történik azokkal a vállalkozásokkal, amelyek még rendben teljesítik kötelezettségeiket, de pénzügyi helyzetük már romlott. A nemzetközi számviteli szabványok - IFRS9 - szerinti ilyen, külön figyelendő (Stage2) hitelállomány aránya 23 százalék körüli, miközben a pandémia előtt ez az érték csak 13 százalék volt.

Szabó István Attila hasonlatával élve az NPL-ráta olyan, mint az autó visszapillantó tükre, a Stage2 állomány viszont inkább a szélvédő: „vezetés közben azért többet kell nézni a szélvédőt, mint a visszapillantó tükröt”. Vagyis a jelenlegi portfólióminőség önmagában nem indokol aggodalmat, de a vállalkozások egy részénél már látható a kockázatok növekedése.

A Garantiqa saját portfóliója ma még a fentieknél kedvezőbb tendenciát jelez. A társaság több mint 3000 milliárd forintos kitettségével mintegy 4000 milliárd forintnyi vállalati, döntően kkv-hitel mögött áll, vagyis a szektor jelentős részére van közvetlen rálátása. A beváltási ráta a 2023-as 2–2,2 százalék körüli szintről előbb 1,6, majd 1,3 százalékra csökkent, és jelenleg 1,2 százalék körüli szint felé tart. A Garantiqa modelljei további javulást jeleznek, ugyanakkor Szabó István Attila arra is figyelmeztetett, hogy ezek a modellek múltbeli adatokra és makrogazdasági előrejelzésekre épülnek.

Van egy 13 ezer milliárdos hitelpiac, amely nem a bankokban van

A kockázatok egyik kevésbé látható forrására Póka Valentin, a Coface országigazgatója hívta fel a figyelmet. A vállalatok egymásnak nyújtott kereskedelmi hiteleinek állománya mintegy 13 ezer milliárd forintot tesz ki, vagyis a magyar gazdaság legnagyobb finanszírozói valójában maguk a vállalkozások.

Ez a finanszírozás ráadásul jellemzően rendkívül rövid lejáratú. „A harmincnapos fizetési határidő egy rövid lejáratú hitel, gyakorlatilag” – fogalmazott Póka Valentin. Ha az adós ezután még 30 vagy 60 napot késik, a szállító akarata ellenére további hitelt nyújt neki.

A probléma az, hogy nem ott marad a kockázat és a kár, ahol keletkezik, hanem továbbpörög a rendszeren figyelmeztetett a Coface országigazgatója. A késedelmes fizetés a szállító likviditását rontja, nála új finanszírozási igényt teremt, szélsőséges esetben pedig már a saját bankhitelének törlesztését is veszélyeztetheti. A Coface tapasztalatai szerint ráadásul az elmúlt időszakban ismét megjelentek a káresemények, különösen egyes sérülékeny ágazatokban.

Nem biztos, hogy több hitel kell – több jó beruházás viszont igen

Végh Richárd, a KAVOSZ vezérigazgatója szerint a magyar vállalati szektor hitelpenetrációja nemzetközi összehasonlításban alacsony, de önmagában nem lehet cél minél több hitelt kihelyezni. Sokkal fontosabb, hogy finanszírozható, jövőorientált, termelékenységet növelő projektek szülessenek.

A KAVOSZ kutatásai szerint a vállalkozások mintegy 60 százalékának van elképzelése arról, hogyan válhatna hatékonyabbá, ugyanakkor mindössze 22 százalékuk készített olyan üzleti tervet, amelyből a fejlesztés megtérülése is látható.

Végh Richárd szerint ezért a vállalkozások vezetői tudásának fejlesztése, az üzleti tervezés és a beruházások előkészítésének támogatása éppúgy része lehet a termelékenységi fordulatnak, mint maga a finanszírozás.

Az MFB is több piaci forrást akar megmozgatni

A finanszírozási intézményrendszer közben maga is változik. Gerendás János, a Magyar Fejlesztési Bank elnök-vezérigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlegi kohéziós programokban még jelentős összegű, részben nulla százalékos kamatozású pénzügyi eszköz érhető el, miközben az MFB már a következő konstrukciókon is dolgozik.

A fejlesztési bank új kkv-hitelprogramot, kockázatitőke-programokat, valamint az Európai Beruházási Bankkal közösen finanszírozható konstrukciókat készít elő. Az első új termékek 2027 elejétől jelenhetnek meg.
Az új működés egyik kulcseleme ugyanakkor éppen az lehet, hogy az állami forrás ne egyedül finanszírozza a fejlesztéseket. „A pénzügyi szektor partnerségével szeretnénk ezeket a programokat felépíteni, és a legszélesebb partnerségben” – mondta Gerendás János.

Hasonló stratégiai változás zajlik az EXIM-nél. Az elmúlt évek válságkezelő programjai jelentősen növelték a bank belföldi kitettségét, a következő időszakban azonban ismét a klasszikus exporthitel-ügynökségi szerep kerül előtérbe: a hangsúly ismét az exportösztönzésen és a magyar vállalkozások nemzetközi versenyképességének javításán lesz. Ezt nemcsak hitelekkel, hanem az elmúlt években háttérbe szorult biztosítási üzletág fejlesztésével is támogatni akarják – jelezte Kiss Zalán vezérigazgató.

A garanciának ott van igazán értelme, ahol nélküle nem lenne hitel

A változások a Garantiqa saját jövőbeli szerepét is meghatározzák. Szabó István Attila három stratégiai fókuszpontot emelt ki.

Az első az addicionalitás. „A Garantiqa segítségével azok a vállalkozások jussanak hitelhez, amelyek nélkülünk nem jutnának hitelhez” – fogalmazott. Ez első hallásra magától értetődőnek tűnik, a gyakorlatban azonban mérni és kontrollálni kell: valóban olyan ügylet mögé került-e az állami viszontgaranciával támogatott kezességvállalás, amely enélkül nem-, kisebb összegben- vagy rosszabb feltételekkel valósult volna meg.

A második irány a beruházási és termelékenységi fordulat. A pandémia és az energiaválság éveiben érthetően a likviditás biztosítása került előtérbe, most azonban a Garantiqa termékeit is fokozatosan a beruházásokat és termelékenységnövelést szolgáló finanszírozás felé kell terelni.

A harmadik stratégiai irány az európai kockázatmegosztás erősítése. Ezzel kapcsolatban Szabó István Attila arra emlékezetetett, hogy a Garantiqa már ma is működtet olyan konstrukciót, amelyben az InvestEU-n keresztül az Európai Unió vállalja a garancia mögötti veszteségeket. Ennek jelentőségét az elmúlt időszakban részben elfedte a rendkívül kedvező kamatozású támogatott konstrukciók sikere. Ez azonban változhat, ahogy a vállalati finanszírozás fokozatosan visszatér a piaci logikához.

A változás 2028-tól még látványosabb lehet. „Nagy várakozásokkal vagyunk a 2028–2034-es programozási időszakra, ahol az InvestEU egy egészen új és nagyobb, legalább kétszer akkora szerepet kaphat” – fogalmazott a Garantiqa elnök-vezérigazgatója.

Ennek nem pusztán az a jelentősége, hogy újabb uniós forrás jelenhet meg a vállalati finanszírozásban. Az InvestEU logikája alapvetően eltér a hagyományos támogatásokétól: az uniós kockázatvállalás segítségével banki és egyéb magánforrásokat lehet mozgósítani. Ha a kockázat egy részét uniós szintre lehet emelni, az egyben a hazai költségvetés terheit is mérsékelheti, miközben ugyanakkora vagy akár nagyobb finanszírozási volumen jut el a vállalkozásokhoz.

Szabó István Attila szerint ezzel párhuzamosan maga az uniós támogatáspolitika is változhat. A korábbi, elsősorban a források minél nagyobb volumenű kihelyezésére koncentráló megközelítést célzottabb rendszer válthatja fel, amelynek egyik fontos feladata minél több magánforrás mobilizálása, valamint a stratégiailag fontos ágazatok és fejlesztések támogatása lehet.

A mérce is megváltozhat. Nem feltétlenül az mutatja majd egy program sikerét, hogy hány száz vagy ezer milliárd forintot sikerült kiosztani, hanem az, hogy az állami és uniós kockázatvállalás mekkora további piaci finanszírozást mozgatott meg, és abból milyen beruházási, termelékenységi és növekedési hatás született.

Nem a pénz mennyisége lehet a következő időszak fő kérdése

A kerekasztal különböző szereplőinek helyzetértékelése végül ugyanabba az irányba mutatott. A bankoknál van likviditás, a támogatott programok működnek, az állami pénzügyi intézményeknél jelentős források állnak rendelkezésre, és a garanciarendszer is képes további kockázatot vállalni. A beruházási fordulat azonban még nem következett be.

A következő időszak feladata ezért nem az, hogy még több és még olcsóbb forrás jusson el a vállalkozásokhoz. Sokkal inkább az, hogy több finanszírozható beruházás szülessen, a támogatások oda kerüljenek, ahol valódi gazdasági többlethatást érnek el, és az állami, uniós források minél több banki és magántőkét mozgassanak meg.

A koronavírus-járvány idején még az volt a kérdés, megérkezik-e az alkatrész, van-e elég alapanyag, és hol akadt el a konténer. Mára egészen más veszélyektől tartanak az európai vállalkozások: a vámok, az új szabályozások és a geopolitikai konfliktusok kerültek az ellátási láncok kockázati listájának élére. Az Európai Beruházási Bank (EIB) és az Európai Bizottság friss kutatása szerint az uniós cégek közel kétharmada már felkészültnek érzi magát az új helyzetre. Csakhogy a nagyvállalatok 73 százalékával szemben a kis- és középvállalkozásoknak még a fele sem mondhatja el ugyanezt.

A chiphiány elmúlt, a bizonytalanság maradt

Miközben a Covid-járvány után, 2023-ban a vállalkozások 27 százaléka jelezte akadályként a nyersanyagproblémát, a friss felmérésben már csak 8 százalékuknak okoz gondot, a logisztikai kihívásokkal küzdő vállalkozások aránya pedig 28-ról 12 százalékra csökkent. Ezzel szemben az új szabályozásoknak való megfelelést 20, a vámváltozásokat 18 százalék nevezi komoly akadálynak. Ráadásul a cégek ezt már nem átmeneti zavarnak tekintik: az amerikai piaccal kereskedők 67, a Kínával üzletelők 60 százaléka számít arra, hogy a vámok tartós akadályt jelentenek.

Ami ugyanakkor jó hír: a vállalkozások 64 százaléka felkészültnek érzi magát a válsághelyzetek kezelésére. A gondot az jelenti, hogy az átlag jelentős különbségeket takar. A nagyvállalatok 73 százaléka tartja magát felkészültnek a külső zavarok kezelésére, miközben két kis- és középvállalkozásból csak az egyik érzi úgy, hogy képes kezelni a kockázatokat.

Az EIB szerint a különbség mögött a pénzügyi korlátok mellett az is állhat, hogy a KKV-knál nincs elegendő képzett munkatárs a geopolitikai fejlemények figyelésére és azok üzleti következményeinek felmérésére. Egy multinál külön beszerzési, compliance-, treasury- és kockázatkezelési csapat figyeli, mi történik Kínában, Washingtonban vagy a Hormuzi-szorosban. Egy 20-50 fős magyar vállalkozásnál ugyanezt sokszor az ügyvezetőnek vagy a pénzügyi vezetőnek kellene észrevennie.

A magyar cégek különösen erősen kötődnek a külpiacokhoz

Miután hazánkban az uniós átlagnál magasabb a mikro- és kisvállalkozások aránya, a nagy- és kisvállalatok felkészültsége közötti különbség Magyarország szempontjából különösen fontos. Annál is inkább, mert a magyar gazdaság erősen beágyazódott a nemzetközi beszállítói láncokba. Az EIB 2025-ös felmérése szerint a külkereskedelmi kitettség a magyar vállalati szektorban az uniós átlagnál is magasabb, bár – tegyük hozzá – ebben jelentős szerepet játszanak a nagy exportáló és importáló vállalatok.

Az EIB 2025-ös felmérése alapján a vámok és vámszabályok változása akkor még kevésbé jelentett problémát a magyar vállalati szektor számára: ezt a hazai cégek 28 százaléka tekintette akadálynak, szemben a 48 százalékos uniós átlaggal. A beszállítói kör diverzifikálására is kisebb hajlandóság mutatkozott: a magyar importőrök 14 százaléka növelte, illetve tervezte növelni a beszerzési országok számát, miközben az uniós átlag 19 százalék volt.

A 2025-ös magyar adatok és a mostani európai kutatás természetesen nem ugyanazt mérik. Együtt mégis jól mutatják, miért lehet fontos a kérdés a hazai vállalkozások számára: egy külkereskedelemnek erősen kitett gazdaságban a geopolitikai kockázatok akkor is gyorsan elérhetik a kisebb cégeket, ha azok maguk nem exportálnak Kínába vagy az Egyesült Államokba.

Már nem a raktár feltöltése a megoldás

A koronavírus-járvány és az azt követő ellátásilánc-zavarok idején kézenfekvő válasz volt nagyobb készleteket felhalmozni. Most azonban már más irányba mozdulnak a vállalatok. Az ellátási láncukat aktívan módosító uniós importőrök aránya 50-ről 37 százalékra csökkent 2023 és 2025 között, a készletfelhalmozást választó vállalkozások aránya pedig közel megfeleződött, 17 százalékra esett.

A hangsúly egyre inkább a tartós alkalmazkodásra kerül: több beszállítóra, több beszerzési országra, az EU-n kívüli beszállítók egy részének uniós partnerekkel történő kiváltására és az értékesítési piacok diverzifikálására.

Ebben az amerikai vállalatok részben más utat járnak – de ennek okai abban keresendő, hogy teljesen kiszámíthatatlannak tűnnek a megjelenő, majd eltűnő import-vámtételek. A várható vámemelések előtt az ottani cégek épp ezért növelték készleteiket, vagyis részben a régi recepttel próbálták kivédeni az új típusú kockázatot.

A biztonságnak is ára van

A beszállítói láncok átrendezése ugyanakkor nem ingyenes. Az EIB kereskedelmi adatai szerint 2021 és 2025 között az uniós import valóban elmozdult azoktól az országoktól, amelyekkel az EU-nak nincs kereskedelmi megállapodása. E partnerországok részesedése 2,2 százalékponttal csökkent, miközben az EU-n belüli beszerzések aránya 1,2 százalékponttal emelkedett.

A nagyobb biztonságért azonban fizetni kell. Az átrendeződés az EU-n belüli beszerzéseknél 0,74 százalékkal, a távolabbi, de az Európai Unióval kereskedelmi megállapodással rendelkező országok esetében 1,85 százalékkal magasabb egységárakkal járt együtt.

Vagyis a geopolitikai kockázatok kezelésének immár nagyon is mérhető üzleti ára van: a biztonság maga is költséggé vált.

Nem kell Kínából vásárolni ahhoz, hogy geopolitikai kockázatunk legyen

Egy magyar KKV számára mindebből nem az következik, hogy folyamatosan Washington, Peking vagy Brüsszel döntéseit kell figyelnie. Sokkal inkább az, hogy érdemes feltérképeznie saját sérülékeny pontjait.

Ha egy kritikus alapanyagnak egyetlen beszállítója van, ha egy exportpiac adja a forgalom meghatározó részét, ha nincs alternatíva egy kieső fuvarútvonalra, vagy egy geopolitikai esemény hatását csak akkor kezdi számolni a vállalkozás, amikor megérkezik az új árlista, akkor a cégnek valójában geopolitikai kitettsége van – akkor is, ha közvetlenül sem Kínába, sem az Egyesült Államokba nem exportál.

Az EIB adatai szerint az európai cégek 74 százaléka a növekvő költségeket, 61 százaléka pedig a bizonytalanságot tartja versenyképessége egyik fő veszélyének. Ugyanakkor mindössze 21 százalék lát versenyelőnyt abban, hogy beszállítói lánca egy újabb válságot is nagyobb fennakadás nélkül átvészelne.

Pedig az uniós belső piac ebben maga is védelmet jelenthet. Az EIB elemzése szerint a kizárólag az EU-n belül kereskedő vállalkozásoknál több mint 8 százalékponttal nagyobb mértékben csökkent az ellátási láncok kényszerű átalakítása, mint a külső piacoknak jobban kitett cégeknél. Az egységes piac tehát nemcsak nagyobb értékesítési lehetőséget kínál, hanem egyfajta pufferként is működik a külső sokkokkal szemben.

Ez a magyar vállalkozások számára különösen fontos lehet. Az uniós integráció egy KKV-nak nemcsak azt jelenti, hogy több százmilliós egységes piac áll előtte, hanem azt is, hogy egy geopolitikailag kevésbé sérülékeny beszállítói és értékesítési tér része lehet.

A következő válságra való felkészülés így már nem feltétlenül azt jelenti, hogy egy vállalkozásnak nagyobb raktárt kell építenie. Sokkal inkább azt, hogy tudja, melyik beszállítója, piaca vagy alapanyaga pótolhatatlan – és legyen terve arra az esetre, ha egyik napról a másikra megváltozik körülötte a kereskedelmi szabályrendszer.

Tízből öt magyar munkavállaló váltott már pályát karrierje során legalább egyszer, négy ráadásul teljesen más területen és iparágban dolgozik ma, mint amiben egykor elhelyezkedett. Tízből három gondolkozott el komolyan váltáson, de végül nem lépte meg és tízből mindössze két dolgozónak nem volt eddig egyáltalán ilyen indíttatása. A döntésekben pedig egyre nagyobb szerepet játszik a fizetés: míg négy éve a pályaváltók 42 százaléka mondta, hogy magasabb bérrel maradt volna korábbi szakmájában, idén már 54 százalékuk – derül ki a Profession.hu friss, reprezentatív kutatásából.

A pályaváltók aránya hazánkban szinte egyenlően oszlik meg nemek tekintetében: 52%-ban nők váltottak már eddigi életük során szakterületet. Leginkább a középfokú végzettségűek (56%) és a kistelepülésen élők (60%) esetében jellemző ez a jelenség.

A leginkább érintett iparágak

Az informatika, technológia, az egészségügy, szociális ellátás, valamint az ipar, gyártás bizonyulnak a leginkább megtartó szegmenseknek: ezeken a területeken ugyanis a magas a pályaváltási arány ellenére, ritkán mennek át a munkavállalók teljesen más ágazatba. Ezekkel szemben a pénzügy, bank és biztosítás, a mezőgazdaság és a vendéglátás, turizmus esetében jellemző, hogy a magas elvándorlás mellett új iparágban is helyezkednek el a dolgozók.

A turizmusból és vendéglátásból való elvándorlás különösen intenzív, ennek pedig elsődleges oka az álláslehetőségek jelentős csökkenése. Az ágazat egy éve folyamatosan a három legnagyobb visszaesést mutató terület között szerepel az álláshirdetések számát tekintve, a szűkülő álláspiaci kínálat miatt pedig a dolgozók nagy arányban kénytelenek elhagyni az iparágat. A pénzügy, bank és biztosítás esetében gyakran inkább egyéni szempontok húzódnak meg a váltás hátterében, ugyanis ennél a szektornál nem figyelhető meg markáns munkaerőpiaci változás az elmúlt egy év során.

A bér kulcskérdés

A pályaváltókat leginkább a pénz motiválta volna maradásra: a megkérdezettek 54%-a jelezte idén, hogy magasabb fizetés mellett nem hagyta volna el eredeti szakmáját. Összehasonlításképp az anyagiak négy évvel ezelőtt is a legmeghatározóbb pályaváltási oknak számítottak, ekkor a válaszadók 42%-a jelölte azt meg elsődlegesként. A béren túl a dolgozók megtartásában szerepet játszó legfőbb szempontok közé tartozik a jobb vezetői hozzáállás és vállalati légkör (40%), valamint a nagyobb szakmai megbecsültség (30%). A leggyakoribb, karriermódosítást katalizáló tényezőkre tehát a munkáltatóknak közvetlen ráhatásuk van.

„A fizetés továbbra is a munkahely- és pályaváltás egyik legerősebb mozgatórugója: minden második megkérdezett egyértelműen a magasabb bérezés miatt váltott pályát. Az anyagi szempont ráadásul életkortól függetlenül, minden generáció esetében az elsődleges munkahelyváltási ok. Egy pályaváltás ugyanakkor sok bizonytalansággal járhat, ezért különösen fontos, hogy az álláskeresők minél több információra és gyakorlati segítségre támaszkodhassanak a döntéseik során. A Profession.hu különböző szolgáltatásainak célja, hogy a szakmai út különböző állomásain kapaszkodókat biztosítson a munkakeresők számára: a Bériránytű segíthet felmérni, hogy egy adott pozícióban potenciálisan milyen fizetési igénnyel helyezkedhet el egy szakember, a cégértékelésekkel pedig közelebb kerülhetnek az álláskeresők ahhoz, hogy megtalálják a nekik ideális munkahelyet." – mondta Dencső Blanka, a Profession.hu piackutatási és üzletfejlesztési szakértője.

A szervezeti okokon és az anyagi okokon túl a gazdasági és gazdaságpolitikai folyamatok is közvetlenül hatnak az állásváltási hajlandóságra. Az elmúlt évek legnagyobb pályaváltási hullámait a Covidhoz kapcsolódó változások okozták, ez a helyzet a válaszadók 12%-át sarkallta pályamódosításra. Ezt követően pedig a Kisadózó vállalkozások tételes adója, a kata adózási forma kereteinek 2022-es módosítása késztetett kimutatható arányban munkavállalót szakmaváltásra - a pályaelhagyók 6%-a váltott szakmát emiatt. A pályaváltást sokkal inkább mozgatja a szubjektív gazdasági közérzet: a magas árak, az inflációs környezet és a bizonytalanság a pályaváltók 36%-ánál játszott közre a döntésükben.

Ma sokszor egyszerűbb kidobni egy eladhatatlan terméket, mint új gazdát keresni neki, miközben a javítással, felújítással és újraértékesítéssel foglalkozó vállalkozásoknak olyan áfaszabályok között kell működniük, amelyeket alapvetően nem a körforgásos gazdaságra találtak ki. Az Európai Bizottság ezen változtatna: szeptemberben konzultációt indított az áfaszabályok átalakításáról. A változás a használt termékektől a felesleges készleteken át a céges autókig számos területet érinthet.

Meghaladni a gyárts-használd-dobd el modellt

A jelenlegi áfaszabályokat jórészt a lineáris, „gyárts–használd–dobd el” gazdaság idején alakították ki. Csakhogy egyre több vállalkozás üzleti modellje épül arra, hogy egy termék életciklusa ne érjen véget az első tulajdonosnál: javítják, felújítják, újraértékesítik vagy más módon visszaforgatják a gazdaságba. Az Európai Bizottság szerint a körforgásos gazdaság nemcsak környezetvédelmi kérdés: az alapanyagfüggőség csökkentésével Európa versenyképességét és gazdasági biztonságát is javíthatja.

Az EU ezért három területen vizsgálja felül az áfaszabályokat. Az első a használt termékek piaca. Ma is létezik különbözeti áfa, amely bizonyos esetekben lehetővé teszi, hogy a kereskedő ne a termék teljes eladási ára, hanem a beszerzési és értékesítési ár közötti árrés után fizesse meg az áfát. A rendszer azonban bonyolult, miközben az elmúlt években a használtautók mellett az elektronikai eszközök, gépek, bútorok vagy ruházati termékek másodlagos piaca is jelentősen fejlődött. Az új szabályozás egyik célja, hogy az áfarendszer jobban támogassa ezeket a körforgásos üzleti modelleket.

Még látványosabb ellentmondásokat rejt az eladatlan árukészlet kezelése. A jelenlegi uniós áfaszabályok alapján bizonyos esetekben adófizetési kötelezettség keletkezhet, ha a vállalkozás a korábban áfalevonással beszerzett, még használható terméket ingyenesen továbbadja, miközben az igazoltan megsemmisített készlet áfakezelése kedvezőbb lehet. Az adórendszer így éppen a körfogásos gazdaság ellenében hat: a megsemmisítés felé terelheti azt a terméket, amelyet egyébként még fel lehetne használni.

Magyarországon árnyaltabb a helyzet. A közcélú adomány bizonyos törvényi feltételek teljesülése esetén nem minősül áfaköteles termékértékesítésnek, így például egy megfelelő szervezetnek, megfelelő célra adott adomány esetében nem feltétlenül áll elő ez a probléma. Azonban az ilyen kedvezményezettek köre túl szűk. Az uniós változtatás ezért a magyar cégek számára is egyszerűbbé teheti azt a döntést, hogy a feleslegessé vált, de használható készletet ne megsemmisítsék, hanem továbbadják vagy újraértékesítsék.

A céges autóhasználat a figyelem középpontjában

A harmadik nagy terület a céges személyautók áfája. Magyarországon személygépkocsi vásárlásakor főszabály szerint nem vonható le az áfa. Bérletnél – ideértve a nyílt végű lízinget is – ugyanakkor a bérleti díj áfájának 50 százaléka tételes útnyilvántartás nélkül is levonható, ha az autót legalább részben adóköteles gazdasági tevékenységre használják. Más tagállamok eltérő rendszereket alkalmaznak: Hollandiában a cég tulajdonában lévő személyautónál a beszerzés, a karbantartás és az üzemeltetés áfája is levonható, ha az autó áfaköteles gazdasági tevékenységet szolgál. Ha az autót magáncélra is használják, nem a beszerzési áfa levonását tiltják meg, hanem a használat alapján utólag korrigálják a levonható áfa-mértéket.

Brüsszel azonban most már azt is vizsgálja, hogy ezek a szabályok mennyire illeszkednek az fenntartható gazdaság kritériumához. Napirendre kerül az elektromos és alacsony kibocsátású céges autók, illetve az új mobilitási modellek, pl. a car-sharing szolgáltatások céges igénybevételének lehetőségét.

Egyelőre nincs eldöntve, milyen új szabályok születnek. A konzultáció november 4-ig tart, az értékelés és a hatásvizsgálat 2027 elejére készülhet el, a Bizottság pedig 2027 második negyedévére tervezi a jogalkotási javaslatot. A vállalkozások és érdekképviseleteik addig közvetlenül is elmondhatják véleményüket az Európai Bizottság nyilvános konzultációjában.

Itt lehet véleményt mondani:
Európai Bizottság – VAT and circular economy konzultáció

Egy vállalkozó általában pontosan tudja, mennyi a cége árbevétele. De vajon azt is tudja, melyik termékén mennyit keres, mennyibe kerül egy új ügyfél megszerzése, meddig finanszírozható biztonságosan a növekedés, vagy hol folyik ki észrevétlenül a pénz a vállalkozásból? Ezekre a nagyon is gyakorlati kérdésekre keresi a választ a nyáron elindult Cégtudat országos képzési program. Az első három állomás Veszprémben, Debrecenben és Sopronban volt, szeptember végétől pedig hat újabb városban várják a vállalkozókat.

Egy jó szakemberből nem feltétlenül lesz jó vállalkozó. Lehet valaki kiváló mérnök, informatikus, kereskedő vagy vendéglátós, ettől még nem biztos, hogy pontosan tudja, mennyit keres egy-egy termékén, jól áraz-e, mikor érdemes hitelt felvennie, vagy valóban megtérül-e az a pénz, amit marketingre költ.

Pedig ahogy nő egy vállalkozás, ezek a kérdések egyre fontosabbá válnak. A Cégtudat alapgondolata egyszerű: egy vállalkozás sikeréhez ma már kevés, ha a tulajdonos jól ért ahhoz a szakmához, amelyre a cégét felépítette. Egy ponton túl már nem elég a tulajdonos megérzése és az sem, hogy „eddig is működött”. Értenie kell a számokhoz, tudnia kell tervezni, mérnie kell a marketingje eredményét, ismernie kell a finanszírozási lehetőségeit, és egyre kevésbé kerülheti meg a mesterséges intelligencia használatát sem.

Erre az alapgondolatra épül a Cégtudat, a Garantiqa Hitelgarancia Zrt. által is támogatott Vállalkozásfejlesztési és Pénzügyi Szemléletformálási Alapítvány és a STRT Akadémia országos képzési programja, amely az MKIK és a VOSZ támogatásával indult el. A cél kifejezetten gyakorlati: olyan pénzügyi, vezetői és üzletfejlesztési tudást adni a kis- és középvállalkozásoknak, amelyet a cégvezetők a saját vállalkozásukban is használni tudnak.

Nem mindegy, hogy mekkora a bevétel – és mennyi marad belőle

A tízállomásos országjárás júliusban Veszprémben indult. A Pannon Egyetemen tartott első rendezvényre 160 vállalkozó, cégvezető, startupper és gazdasági szakember érkezett, ráadásul az ország több vármegyéjéből. A roadshow Debrecenben folytatódott, a szeptemberi soproni képzési nappal pedig az első három állomás résztvevőinek száma már meghaladta a 300-at.

A program szakmai vezetője Balogh Petya, a STRT Holding alapító-vezérigazgatója, befektető és több mint száz startup mentora. A szakember saját vállalkozói történetéből, sikereiből és hibáiból is hoz példákat arra, miért kell vállalkozóként is folyamatosan tanulni. A digitalizáció, a mesterséges intelligencia és a gyorsan változó piac olyan alkalmazkodást követel, amelyhez már nem feltétlenül elég a korábbi évek rutinja.

A Cégtudat ezért nem motivációs előadássorozat. A résztvevők többek között a pénzügyi tervezéssel, a vállalkozás eredményességének mérésével, a finanszírozással, a marketing hatékonyságával és a mesterséges intelligencia üzleti alkalmazásával foglalkoznak.

A marketingnél például nem az az igazán érdekes kérdés, hogy hányan láttak egy Facebook-posztot, hanem az, hogy mennyibe került megszerezni egy új ügyfelet, és mennyi pénzt hoz ez az ügyfél a vállalkozásnak. A finanszírozásnál pedig nem az, hogy a cég mindenáron hitelt kapjon, hanem hogy tudja, mikor érdemes külső forrást bevonni, és milyen célra érdemes felhasználni.

Az egész napos képzés a vállalkozás különböző területeit ugyanabból a szempontból vizsgálja: hogyan lehet a működés tudatosabb, mérhetőbb és végső soron eredményesebb? A cél, hogy a résztvevők olyan módszerekkel és eszközökkel menjenek haza, amelyeket akár másnap használni tudnak a saját cégükben.

Diagnózis a saját cégről

A képzés egyik legérdekesebb eleme a tíz modulból álló Értékteremtési Cégdiagnózis. Ennek lényege, hogy a résztvevő ne általános jó tanácsokkal menjen haza, hanem a saját vállalkozásáról kapjon képet: hol tart, mely területeken működik jól, és hol van olyan elakadás vagy tartalék, amellyel érdemes foglalkoznia.

Ez azért is fontos, mert egy növekvő vállalkozásban könnyű összekeverni a forgalmat a nyereségességgel. Attól, hogy több a megrendelés, még nem biztos, hogy arányosan több pénz marad a kasszában. Sőt, a növekedés akár finanszírozási problémát is okozhat, ha a kiadásokat hamarabb kell kifizetni, mint ahogy a vevőktől beérkezik a pénz.

Balogh Petya ennél is tovább megy: egy vállalkozás növekedésének korlátja sokszor maga a vezető. Lehet egy döntés, változtatás vagy szervezeti lépés, amelyet még nem mert vagy nem tudott megtenni.

A mesterséges intelligencia, a digitalizáció és a gyorsan változó piac miatt ma már az sem feltétlenül működik, ami öt vagy tíz évvel ezelőtt sikeressé tett egy vállalkozást. A startupper szerint ezért érdemes azt is figyelni, mi történik az adott iparágban Nyugat-Európában: ami ott ma zajlik, könnyen lehet, hogy néhány év múlva már a magyar vállalkozások mindennapjait alakítja.

Szeptember végétől felpörög az országjárás

A nyári veszprémi, debreceni és az őszt nyitó soproni állomás után szeptember végétől sűrűsödik a program. Szeptember 28-án Kecskeméten folytatódik a Cégtudat, majd október 1-jén Salgótarjánban, október 6-án Nagykanizsán, október 7-én Kaposváron, október 9-én Pécsett, október 14-én pedig Budapesten várják a vállalkozókat.

A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Az aktuális helyszínek és a jelentkezés a Cégtudat.hu programoldalán érhető el. Érdemes azonban nemcsak a következő állomás miatt felkeresni az oldalt: a Cégtudat.hu-n egyre több olyan gyakorlati tartalom és tudásanyag jelenik meg, amely a képzési napokon kívül is segíthet jobban átlátni és tudatosabban működtetni egy vállalkozást.

Egy nap alatt természetesen senkiből nem lesz jobb vállalkozó. De arra elég lehet, hogy utána más szemmel nézzen rá a saját cégére – és pontosabban tudja, hol marad benne pénz, és hol folyik ki belőle.

Komoly üzleti kockázattá válhat az utódlás a hazai családi vállalkozásoknál – mutat rá az EY második alkalommal elkészített Vállalkozói Barométer kutatása. Kelet-Közép- és Dél-Európa 16 országát lefedő, több mint 1000 vállalkozó megkérdezésével készült felmérésben 173 magyar válaszadó vett részt. Az elemzés szerint sokan még mindig csak beszélnek a generációváltásról, de nem tesznek érdemi lépéseket a felkészülés érdekében.

Az elmúlt egy évben látványosan, 43-ról 27 százalékra csökkent azoknak a tulajdonosoknak az aránya Magyarországon, akik hallani sem akarnak arról, hogy egyszer átadják a stafétát a vállalkozás élén. Ezzel párhuzamosan a kilépés tervezett ideje is kitolódott: a válaszadók 30 százaléka csak tíz év múlva tartja ezt reálisnak, a következő négy évben mindössze 20 százalékuk valószínűsíti, hogy visszavonul a tulajdonosi körből, míg 27 százalékuk egyáltalán nem rendelkezik utódlási tervvel. A hazánkban tapasztalható hosszú távú szemlélet a következő években várhatóan visszafogja a tranzakciós aktivitást, a tőke új növekedési lehetőségekbe történő átforgatását és ezáltal a gazdasági növekedés lendületét.

Amennyiben sor kerülne a tulajdonosváltásra, a magyar vállalkozók leginkább a családon belül örökítenék tovább (43%) vagy egy másik cégnek adnák el (41%) a társaságot. A pénzügyi befektetők és a tőkepiac ugyanakkor a régiós szinthez képest jóval kevésbé jelennek meg számukra reális alternatívaként. A hazai válaszadók mindössze tizede fontolná meg, hogy egy befektetési alapnak értékesítse a vállalkozását, a tőzsdei bevezetésben pedig csupán töredékük lát lehetőséget. Ez Magyarországot a kontroll-orientált piacok közé pozícionálja, szemben a régióval, ahol a pénzügyi exit-megoldások iránt nagyobb a nyitottság.

„Egy vállalkozás sikeres átadása nem egy egyszerű döntés, hanem többéves stratégiai folyamat eredménye. A kutatásból is az látszik, hogy a tulajdonosváltás lehetősége egyre inkább bekerül a hazai döntéshozók gondolkodásába, a konkrét lépés azonban sok esetben még távoli kérdés marad. Pedig akár családon belüli utódlásról, akár értékesítésről van szó, a megfelelő vezetői struktúra, a transzparens működés és az alapítótól kevésbé függő szervezet kialakítása hosszú időt vehet igénybe. Minél korábban kezdődik meg ez a felkészülés, annál több lehetőség marad a jelenlegi tulajdonosok kezében arra, hogy a saját feltételeik szerint alakítsák a cégük jövőjét” – hangsúlyozta Horváth Csaba, az EY-Parthenon partnere.

Ennek ellenére az érdekeltek felkészültsége jelentősen elmarad attól, amit a tulajdonosváltás összetettsége indokolna. A magyar családi vállalkozások harmadánál az utódlás egyelőre csak informális családi beszélgetésekben jelenik meg, és közel ugyanennyien még egyáltalán nem foglalkoztak a kérdéssel. Hivatalos utódlási tervvel mindössze a megkérdezett vállalkozások 14 százaléka rendelkezik.

A régió egészéhez hasonlóan Magyarországon is a családi és üzleti érdekek összehangolása jelenti a legnagyobb kihívást. A nagyvállalatokkal szemben ezeknek a cégeknek komoly problémát tud okozni az utódlástervezés és a generációváltás, valamint a vezetői szerepek elosztásakor kialakuló feszültségek. A válaszadók közel harmada számolt be arról, hogy a családon belüli konfliktusok érdemben befolyásolják a vállalkozás működését. Emellett minden negyedik megkérdezett aggódik a családi hírnév megóvása miatt.

Az elmúlt hetekben több olyan nemzetközi incidens is napvilágra került, amelyekben fejlett mesterségesintelligencia-ügynökök önállóan hajtottak végre kibertámadási vagy -támadásszerű műveleteket, illetve emberi megtévesztést alkalmaztak informatikai rendszerekhez való hozzáférés megszerzésére. Ezek az esetek jól illusztrálják azt a trendet, amelyre a KPMG Cyber Intelligence – MDR elemzése is felhívja a figyelmet: a vállalatoknak fel kell készülniük az autonóm kibertámadások korszakára.

A KPMG jelentésében az Anthropic által fejlesztett Claude Mythos nevű AI-modellt vizsgálta, amelyhez egyelőre egy szűk körű program keretében kizárólag kritikus infrastruktúrák vagy kulcsfontosságú szoftverek védelmével foglalkozó cégek férnek hozzá, mint például az AWS, az Apple, a Google, vagy a Microsoft.

A modell legfontosabb újdonsága nem az, hogy „okosabb" elődeinél, hanem hogy rendkívüli hatékonysággal képes programkódokat elemezni, gyenge pontokat azonosítani, majd azokat működő támadási eszközökké alakítani. Olyan feladatokat hajt végre önállóan, amelyek korábban többnapos vagy akár többhetes munkát igényeltek. Ennek köszönhetően a mesterséges intelligencia egyszerre akár több száz rendszer elemzését is képes párhuzamosan elvégezni.

A dokumentumban ismertetett példák szerint a Claude Mythos egyebek mellett egy 27 éve rejtve maradt OpenBSD-hibát, súlyos FreeBSD-sérülékenységet, valamint egy több mint másfél évtizede jelen lévő FFmpeg-sebezhetőséget is azonosított. Az Anthropic szerint a modell több ezer korábban ismeretlen gyenge pontot talált a legfontosabb webböngészőkben is, a Firefox esetében például 181 működő biztonsági rést azonosított.

A KPMG elemzése szerint ez minőségi ugrást jelent a korábbi modellekhez képest. Míg azok elsősorban egy-egy részfeladatban támogatták a szakembereket, a Mythos képes teljes támadási szimulációkat önállóan végig vinni. A brit AI Security Institute (AISI) független vizsgálatai során a rendszer több esetben autonóm, megtévesztő és a kitűzött célok érdekében adaptív viselkedést mutatott, amelyben a kijelölt feladatkörén túllépve önálló támadási láncokat épített fel, külső rendszerekbe próbált bejutni, illetve emberi megtévesztésre épülő módszereket alkalmazott. Bár ezek többsége ellenőrzött környezetben történt, jól mutatják, hogy az autonóm támadási képességek már nem elméleti lehetőséget jelentenek.

A KPMG szerint a következő 6-18 hónapban más szereplők is hasonló képességű modellekhez jutnak majd hozzá. Ez alapjaiban változtatja meg a védekezés időkereteit is: míg korábban egy szoftverfrissítés megjelenése és az arra épülő támadások között gyakran hetek teltek el, a jövőben ez az időablak akár 72 órára is szűkülhet.

A jelentés szerint a vállalatoknak fel kell gyorsítaniuk a javítások telepítését, pontos eszközleltárt kell fenntartaniuk, meg kell erősíteniük a naplózást, a többfaktoros hitelesítést és a jogosultságkezelést. Miközben egyre nagyobb szerepet kapnak a viselkedéselemzésen alapuló, automatizált EDR- és XDR-megoldások is. A dokumentum hangsúlyozza: a kiberbiztonság alapelvei nem változnak meg, azonban azok végrehajtásának sebessége kritikus versenytényezővé válik. Az MI-alapú támadások tempóját ugyanis csak hasonlóan gyors, automatizált védelemmel lehet ellensúlyozni.

A KPMG szerint a Claude Mythos megjelenése nem egyszeri technológiai mérföldkő, hanem egy szélesebb technológiai átalakulás első jele, egy új működési korszak kezdete. A vállalatoknak már most érdemes felkészülniük arra, hogy a következő 1-2 évben a mesterséges intelligencia által támogatott kibertámadások szélesebb körben is elérhetővé válnak, és ezzel párhuzamosan a gyors, automatizált védekezés válik a szervezetek egyik legfontosabb kiberbiztonsági képességévé.

Egy vállalat vezetése gyakran abból indul ki, hogy a dolgozók mind ugyanazokból az alapinformációkból dolgoznak. A valóságban azonban már egy épületen belül is elakadhat vagy torzulhat egy üzenet, több telephely, eltérő műszakok és nagyszámú fizikai dolgozó esetén pedig könnyen párhuzamos valóságok alakulhatnak ki.

A központban megszületik egy döntés, kimegy az e-mail, felkerül az intranetre, a vezetők megkapják a tájékoztatást. Az ügyvezető úgy gondolja, hogy a kommunikáció megtörtént. Egy távolabbi telephelyen viszont a dolgozók egy része nem használ céges e-mailt, mások csak később találkoznak az információval, vagy egy középvezetőn keresztül, már értelmezve hallják azt. Mire az üzenet eljut ahhoz, akinek adott esetben végre kell hajtania a döntést, nem biztos, hogy ugyanazt jelenti, mint a kiindulóponton.

"A jelenséggel már tudományos módszerekkel is foglalkoztak, mi házon belül csak telephelyi információs résnek hívjuk. Valamit közölni és végrehajtatni nem ugyanaz. A kommunikáció akkor ér célba, amikor az információ valóban, torzítás nélkül eljutott azokhoz, akiknek az alapján cselekedniük kell” – mondta Czinger Erik, a belső kommunikációs hálózatokkal foglalkozó MUNIPOLIS magyarországi vezetője. A soros információátadást („A” elmondja „B”-nek, B továbbadja „C”-nek stb.) vizsgáló kommunikációpszichológiai kísérletek szerint néhány egymást követő szóbeli továbbadás után az eredeti részletek jelentős része eltűnik. Az üzenet ráadásul nem egyszerűen rövidül: egyes elemek kiesnek, mások hangsúlyosabbá válnak, a közvetítők pedig saját értelmezésük szerint alakítják tovább.

Vállalati környezetben ez könnyen felismerhető. A felsővezető elmondja a döntést a telephelyvezetőnek, ő a középvezetőnek, az a műszak- vagy brigádvezetőnek, végül tőle hallja meg a dolgozó. Ha nincs közvetlen információforrás és visszacsatolás, minden újabb közvetítő egy újabb pont, ahol az üzenet rövidülhet, módosulhat vagy félreérthetővé válhat. A földrajzi távolság, az eltérő műszakok és a személyes kapcsolatok hiánya ezt csak rontja.

„Nem a vezetői kommunikációt kell kiváltani, a személyes magyarázat, értelmezési keret fontos. De az alapinformációnak minden érintetthez közvetlenül, azonos tartalommal kell eljutnia. Így a vezető nem hírvivő, hanem segít értelmezni, amit a munkatárs is közvetlen forrásból ismer”
– fogalmazott Czinger Erik.

A probléma azért is nehezen észrevehető, mert kívülről gyakran nem kommunikációs hibának látszik. A központ szerint az új eljárást mindenki ismeri, miközben az egyik telephely már alkalmazza, a másik még a régi gyakorlat szerint dolgozik. A HR úgy tudja, hogy mindenki megkapta a tájékoztatást, az éjszakai műszak viszont csak a kollégáktól hallott róla. Ebből nagyon hamar kialakul a tipikus kudarchelyzet, amiben minden fél a másikat hibáztatja. Több telephely esetén ez már nemcsak kommunikációs kényelmetlenség. Egy műszakrend, munkavédelmi előírás, karbantartás, logisztikai változás vagy HR-döntés esetében az eltérő információ gyorsan működési problémává válhat.

A megoldás egyértelműen a közvetlenebb és ellenőrizhetőbb kommunikáció. Egy jól működő rendszerben látszik, ki kapta meg az információt, mikor kapta meg, elolvasta-e, illetve a címzetteknek van lehetősége visszajelezni, ha valami nem egyértelmű.

„Nem azt kell tudni, hogy kiküldtünk-e egy üzenetet, hanem azt, hogy elértük-e vele azokat, akiknek tudniuk kell róla. Többtelephelyes cégeknél ezen múlhat, hogy a vállalat valóban egy szervezetként működik-e, vagy csak ugyanaz a logó van több, egymástól egyre távolabb kerülő gyár kapuján" – tette hozzá Czinger Erik. A különbség akár pénzben is mérhető, de a hierarchia alján álló munkatársakat kérdezve azonnal, egyértelműen kiderül, mennyire működik egy cég belső kommunikációja.

A vállalati forgalom nő, vele együtt azonban egyre több pénz ragad bent a cégek közötti követelésekben. Az OPTEN adatai szerint az országos átlagok mögött jelentős különbségek húzódnak, így egyre fontosabbá válik, hogy a vállalkozások pontosan tudják, kivel üzletelnek.

A magyar aktív vállalati szektor összesített nettó árbevétele 2025-ben megközelítette a 184 ezer milliárd forintot, 3,5 százalékkal meghaladva az egy évvel korábbit. A nagyobb forgalom természetes velejárója a követelések emelkedése is: a vállalkozások követelésállománya egyetlen év alatt 4,5 százalékkal, közel 37 ezer milliárd forintra nőtt. Ezzel párhuzamosan a kötelezettségek összege is emelkedett, 3,9 százalékkal.

Önmagában egyik folyamat sem rendkívüli. Ha több pénz mozog a vállalkozások között, nagyobb összeg jelenhet meg követelésként és kötelezettségként is. A valódi kérdés az, hogy kinél van a követelés, és mennyi idő alatt lesz belőle pénz.

Az országos átlag azonban nagyon eltérő vállalati helyzeteket takar

Országosan a követelések átlagos forgási ideje 2025-ben 73 nap volt, lényegében változatlanul az elmúlt évekhez képest. A méretkategóriák mögé nézve azonban egészen más kép rajzolódik ki. Az 1 milliárd forint feletti árbevételű vállalkozásoknál mindössze két hónap a követelések forgási ideje – egyedül ez a csoport teljesít az országos átlag alatt.

Az 500 millió és 1 milliárd forint közötti cégeknél már több mint három hónapos, míg a 10–100 milliós kategóriában fél évet is meghaladó követelésforgási idővel számolhatunk. A 10 millió forint alatti árbevételű cégeknél azonban még az egy év is kevés: átlagosan 460 nap a követelések forgási ideje, ráadásul ez a 2024-es 434 naphoz képest is további romlást jelent.

A legkisebb vállalkozások esetében ráadásul nem csak a követelések lassú forgása figyelmeztető. A kategória összesített saját tőkéje 2025-ben negatív volt, miközben kötelezettségeik értéke csaknem elérte a teljes eszközállományuk értékét. Ebben a vállalati körben tehát egyszerre jelenik meg a rendkívül hosszú követelésforgási idő, a magas eladósodottság és a negatív saját tőke.

A kockázat egyre szélesebb vállalati kört érint

A kedvezőtlen pénzügyi jelek ugyanakkor korántsem csak a legkisebb vállalkozásoknál láthatók. A negatív saját tőkével rendelkező aktív cégek száma a 2022-es közel 25 ezerről 2025-re megközelítette a 29 ezret. Igaz, a probléma erősen koncentrálódik a legkisebbek körében: a negatív saját tőkével rendelkező vállalkozások közel fele, 45,5 százaléka a 10 millió forint alatti árbevételi kategóriába tartozik.

A követelések alakulása azonban ennél jóval szélesebb vállalati kört érint. 2025-ben az összes aktív vállalkozás 26,7 százalékánál – közel 87 ezer cégnél –, vagyis több mint minden negyedik vállalkozás esetében a követelések forgási ideje az országos átlag több mint kétszerese volt.

Az országos 73 napos átlagnál hosszabb követelésforgási idő pedig már a cégek 36,5 százalékát érinti, szemben a 2022-es 32,9 százalékkal. Vagyis nemcsak a szélsőséges esetek száma jelentős: egyre szélesebb az a vállalati kör is, ahol az országos átlagnál lassabban forognak a követelések.

„Az árbevétel növekedése önmagában pozitív folyamat, de üzleti partnerként fontos kérdés, hogy mennyi idő alatt juthatunk a bevételeinkhez. Az országos átlagok mögött nagyon eltérő vállalati helyzetek vannak, miközben egy üzleti kapcsolatban végül nem az átlag fizeti ki a számlát, hanem a konkrét partner” – mondta Alföldi Csaba, az OPTEN céginformációs szakértője.